Ki tudna erről a témáról elfogultság nélkül beszélni? Vajon nem tértünk-e mindnyájan nagyon messzire attól, ami kezdetben volt, ami az Úr Jézust, az apostolokat és az első keresztényeket jellemezte?

    Valljuk meg becsületesen: A jólét a maga csábító erejével többé-kevésbé mindannyiunkat igézet alatt tart. A minőségi élet, a magasabb életszínvonal utáni vágy és hajsza elnémította Isten Igéjének örök érvényű követelését: „Keressétek először Istennek országát …!” Az „először” a rangsorban elfoglalt hely értékét mutatja.

Isten számos gyermeke mintha elfelejtette volna ezen a téren az Ige szavát:

Az öngyilkosságok száma megrendítő rekordot ért el a napjainkban. Nemcsak a gyógyíthatatlan betegek és öregek, hanem a fiatalok között is. Oka többnyire a meg nem értettség, az élettől való félelem, a kilátástalan helyzet. Ne ítéljük meg azokat, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Inkább sajnáljuk őket, és ugyanakkor kérdezzük meg önmagunkat, hogy végzetes lépükben nem tettünk-e önzés és szeretetlenség által részestársak.

"Életmódomnak köszönhetem, hogy olyan egészséges vagyok. Mindig ügyeltem, hogy se étellel, se itallal, se egyéb módon ne ártsak magamnak, ezért tartom magam olyan jól"  - ilyesféléket hallunk gyakran még keresztényektől is. Elég öntelt megnyilatkozás ugye? Ahogy a szenvedés és a nyomorúság megmérgezheti lelkünket, úgy az egészség és az erő dicsekvéshez és önteltséghez vezethet.

    Bizonyos, hogy az élet által nyújtott javakkal való fegyelmezett élés bizonyos mértékig befolyásolhatja erőnket és egészségünket.

Az egyre növekvő szabadidő, egyre rövidülő munkaidő következtében mind sürgetőbb kérdéssé lesz a szabadidő értelmes eltöltése. Tömegével kínálkoznak a legkülönbözőbb lehetőségek, amelyek közül ki-ki azt választja, ami hajlamainak leginkább megfelel, amely a legjobban szolgálja a kikapcsolódást.

    Természetesen a keresztények is tudják, hogy a túlhajszolt hivatásbeli követelmények kiegyensúlyozása céljából szükségük van kikapcsolódásra. De itt felvetődik számukra a kérdés, mire fordítják a szabadidőt, mint Isten ajándékát úgy, hogy az mind maguknak, mind az Úrnak hasznára váljék.

Isten sohasem kényszerít ki az embertől semmit, hiszen úgyis minden az Övé.

A kezdő képen lévő Imaházról van szó . kupolás toronyról, ami sajátos képe is volt városunknak. Legfőképen alkalmaink helye, ahol együtt lehettünk Isten jelenlétében.

Nagy kegyelem, hogy emberéletben nem esett kár. Csak a "hajó" veszett el.

Isten kegyelméből újat építünk. Ha valaki akar segíteni, bankszámla számunkat Gyülekezetünk honlapján megtalálja.

Ide is beírom: MKB, 10400384-495753575-5501007