Én kiáltó hang vagyok  a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás  próféta megmondta.      ( Jn. 1, 23 )

 

  

   Ki vagyok én? Tőlem is már sokan kérdezték ezt, talán mert idegen a hangsúlyom, mert másként öltözködöm, vagy mert az étel, amivel vendégeimet kinálgatom furcsa, ismeretlen.

   Ki is vagyok én? Pusztában lévő néma kő?

   A világ elsivárosodott, lelki pusztasággá vált. Az emberek menekülnek a pusztai magányba, mert félnek egymástól: retteg a szülő a gyermekétől, a gyermek az iskolatársától, a fiatalok nem kötnek házasságot, mert úgyis válás lesz a vége: az idős szülő borzad a reggelektől, mert fáj a kifosztottság, az elhagyatottság...

Thursday, April 09, 2009

Egy nap a konyhámban álltam és a következő gondolatok jutottak eszembe: "Valaminek meg kell változnia. 45 éves vagyok és másképp szeretném élni az életemet - másképp -, de nem tudom, hogy mit csináljak!" Már mindent megpróbáltam - imádságot, gyógyszereket, pszichológiai tanácsadást, hormonokat - hogy megszabaduljak a depressziótól, amelytől egész életemben szenvedtem. A depresszió sokszor lebénított, de az embereknek fogalmuk sem volt erről, mert nagyon igyekeztem azon, hogy a mindennapjaimban ne mutassak ebből semmit.

" Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősit engem."

                                                                                                             ( Fil. 4, 13 )

  Be kell látnom, hogy ahogy telnek az évek, egyre csökken a fizikai erőm, de a lelki erőm, az más! Ma, sokévi hivő életem tapasztalataiból tanulva, több mindent el tudok fogadni, hordozni.

" Boldogok, akik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak."

                                                                                               (Mt .5, 4)

 

  

   A barátnőmnek, bár még nagyon fiatal, sajnos nagyon rossz a látása, többszöri műtét sem segitett rajta. Az utolsó felülvizsgálaton az orvos határozottan kijelentette, csak idő kérdése, és biztosan elvesziti a látását.

Milyen kihívások és győzelmek várnak az Egyházra a történelem végnapjaiban?

Szerte a világon évtizedek óta bibliatanítók sokasága hívja fel újra meg újra a figyelmet arra: sohasem volt még ennyire valószínű, hogy az emberi szenvedés hatezer éves történelme rövidesen véget ér, és rövid, ám súlyos krízis után a visszatérő Messiás uralma alatt végre aranykor köszönt a földre. Az apokaliptikus érzések, sejtelmek a világi társadalomtudósok nagy részében is megfogalmazódtak – de a legegyszerűbb emberek is érzik és beszélnek róla mindenfelé, minden nemzetben.

A két legfőbb bibliai jel, amely az idők végét jelzi: egyrészt Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése az egész világon, ami az Újszövetség szerint a vég közvetlen jele (Mt 24:14), és ami még sohasem történt meg korábban, most azonban szemünk előtt zajlik; másrészt Izrael hazatérése és államalapítása atyái földjén, kétezer év szétszóratás után: ami pedig az Ószövetség szerint a történelem végjátékának közvetlen előjele (Ez 37), és szintén nem volt rá példa eddig.