Egy idősebb hívő leánytól egyszer megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi az ő életének a titka. Mindig vidám és jókedvű volt. Nem panaszkodott soha, nem volt békétlen, elhalgatta és hordozta, ha igazságtalanság történt vele és ami különösen felhívta rá a figyelmet, alázatos és szelíd volt. Ezért kérdezték meg tőle, mi a titka, hogy mindig olyan vidám és békés.

   Így felelt: Különös? Nincs nekem semmi titkom, nem is értem tulajdonképpen, mit akartok.

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam!

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak.

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.

Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

O Gualter foi humilhadedssimo para semrpe, porque e9 que ainda insistem com e-mails cheios de tiques esquerdalhos? pidescas que palavra mais imbecil.Gentinha vestida quem nem palhacinhos tem mesmo muita credibilidade, sim senhor. Parabe9ns.Grande falhane7o este Movimento Verde (inserir nome de vitima acidental de homiceddio que nunca teve nada a ver com o PCP)

A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is az alvilágában kötött ki. Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendörség sem tudta már évek óta felfedezni.

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Máté 7,1

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz.

Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok.

Uram, csak egy vagyok a sok között,
Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,
Királyi nagy menyegzõdre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!
Mégis talán, ha meglehetne... 

Rongyos ruhámra félve, hogyha még
Tekintni olykor elfelejtenék,
Azért elõttem mégis ott lebeg
Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és
Ajkamra félve jön könyörgés: 

Nem az elsõ helyre ülnék, Uram.
A meghívottak mellett boldogan
Húzódnék félre, félre, messzire:
A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve!

ÁTADÁS

"És Péter kezdte mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged" (Mk 10,28).

Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni." Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik.

Kegyelem a megtört bűnösnek

A vámszedő pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
(Lukács 18, 13)

Távol állt. Érezte, hogy tulajdonképpen semmi joga sem volt ahhoz, hogy belépjen erre a szent helyre. Méltatlannak tartotta magát ahhoz is, hogy ott időzzék. Érezte Istentől való távolságát és az elválasztó falat. Szégyenében lesütött szemekkel állt Isten előtt.

A hivő ember állandó birálatnak, kritikánakvan kitéve. Akik figyelik, szemmel tartják, elvárják, hogy a hivő ember soha ne tévedjen, ne vétkezzen, az idegei kötélből legyenek, a türelme olyan legyen , mint a gumi, lehessen a végsőkig fesziteni." Te Isten gyermeke vagy , neked türnöd kell!" S ha a hivő elfárad, megbotlik, vétkezik, azt azonnal felnagyitva pletykálják.

    Az Úr Jézust a saját falujában a szomszédai, de még családjának tagjai sem értették meg.

Bezárt ajtók

Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt. (János 1, 11)

Milyen fájdalmas lehet egy édesanya szívének, ha tulajdon gyermeke bezárja előtte az ajtót. Az ilyen tudja csak igazán megsejteni, hogy mit érezhetett a Megváltó, amikor Izrael, az ő saját népe, nem fogadta őt be. Könnyek peregtek szeméből, amikor szeretetének ismételt hívogatását is elutasították (Luk 19, 41). - Milyen jellemző, hogy az Úr Jézusnak már a születésekor sem volt hely a vendégfogadó háznál. Ma ugyanez történik.

Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehéritették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

                                                                                                     (Jel. 7,14-15)

 

Sokszor, amikor lelki mérlegre állitom vagy az Ige tükre előtt vizsgálom magam, szomorúan látom, hogy milyen gyenge vagyok, megint folt esett a lelkemen, mert megint rettegek, elkeseredem, türelmetlen vagyok.

IGAZÁN ÚR Ő?

"...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (Csel 20,24).

Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, amire Uram teremtett és újjászült. Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: "Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21). Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot? Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem.

Egy dolgon fordul meg minden

Egy a szükséges.
(Lukács 10, 42)

Látszólag sok minden szükséges ebben az életben, de alapjában véve valóságban és feltétlenül csak egy dolog: hogy Jézus Krisztust megnyerjük és megtartsuk. Nyilvánvalóan igen fontos, hogy egészséges legyen az ember, tudjon dolgozni és megkeresse mindennapi kenyerét, de időközönként még arra is szüksége lehet, hogy Isten egy betegséggel csendet parancsoljon rá, amiben ideje van önmaga felett elgondolkozni és az üdvösség dolgában elmélyedni.

Mert az az Isten iránti szeretet , hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

                                                                                                                           (Jn. 5,3)

 

  Hányszor bizonygattam: szeretlek, Uram! De eljött az idő, amikor szeretnem kellett az Urat tettekkel, cselekedetekkel, döntéseimmel.