A kereszténységben sokszor elvétjük a lényeget. Sajnos erre én is hajlamos vagyok. Az evangélium kikozmetikázására, megszépítésére. A kereszténységet sokszor csak egy lehetőségként hirdetjük a sok közül...


Pedig nem az a kérdés, hogy valaki a kereszténységet választja-e. Sőt, ez nem lehet opció, ha az igaz evangéliumot hirdetjük a bűnről és a megváltásról. Az egész világ lázadásban él a kegyelmes és szerető, szent és igazságos Istennel szemben.

Február 22-28 országos böjt

 

Kedves Testvérek!

Csodálatos ébredési hírek Isten magyarországi mozdulásáról:

Mindannyian szeretnénk, hogy Isten terve valósuljon meg országunkban. "Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." /Máté 6:10/

Abban is egyetértünk, hogy ez most nem így van. Az elmúlt évek során, ahogy a világban mindenütt, a mi országunk szellemi atmoszférája is egyre romlott. Folyamatosan növekedett az emberekben, családokban, gyülekezetekben a keményszívűség, a keserűség, a széthúzás,  az ítélkezés, a gyűlölködés, az agresszió.

Érzelmi keresztyének
Örüljetek reszketéssel.
(Zsoltár 2, 11)
Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bűn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megőrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak.

Nem tudom, ki hogy van a számítógéppel, ki hogyan reagál arra, amikor a számítógép nem akar valamilyen programot elindítani, hanem valami hibaüzenetet küld helyette, esetleg lefagy, újraindul. Vagy ha bekapcsolás után nem csinál semmit, nem indul el a vindóz, vagy ha el is indul, azonnal lefagy. Ezt talán azok sem szeretik, akiknek hobbijuk, mániájuk, hogy a számítógépet bütykölik, programozzák, tehát a számítógépmegszállottak sem biztos, hogy nagyon örülnek az ilyesminek.

Sokaktól hallottam mostanában, mikor Bibliaolvasásra és tanulmányozásra buzdítottam őket, hogy „bár csak azt lennénk képesek megélni, amit tudunk.” Másszóval azt mondják: minek tanulni, gyarapítani az ismeretet, tanulmányozni Isten Szavát, ha úgysem tartom meg? Szörnyen hangzik. Azt mondja Jakab: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.

A bűn és a kegyelem gyakorlatain keresztűl – az Úr megtanít minket, hogy igazán megismerjük és megérezzük egész természetünk teljes romlottságát és feslettségét – hogy valóban minden részünk tisztátalan! Ezáltal az Ő üdvösségének módja rendkívűl megnyerővé válik számunkra! Meglátjuk, hogy kegyelemből van, és csak kegyelemből lehet, teljesen kegyelemből; és hogy az Úr Jézus Krisztus, és az Ő tökételes igazsága a miénk, és kell legyen mindenünkben minden.

Két tanítvány szomorúan, a pászka megünneplése után indult el Emmausba. E kis város közel volt Jeruzsálemhez. Hallották, hogy a kő nem volt a síron, hogy szeretett Mesterük holtteste eltűnt. Fájdalmas gondolataikba merülve nem figyeltek fel a hozzájuk csapódó idegenre. Kérdésein szinte megbotránkoztak, ki lehet, aki nem tudja az elmúlt napok eseményeit, amely teljesen romba döntötte vágyaikat? Szívük teljes fájdalmában mondták a kérdezőnek: „Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt." - Lukács ev.