Érzelmi keresztyének
Örüljetek reszketéssel.
(Zsoltár 2, 11)
Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bűn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megőrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csődöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegű volt csupán.
A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztő hangulatok. Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhőiből könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. Péter annyira erősnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta őt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem győztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban később jelentkezett egy kérő, aki nem volt hívő ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, benső engedetlenségből „igen"-t mondott a kérőnek. A belső elhidegülés és az Istentől való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nő nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála.
Nem mindig azok a legnagyszerűbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsőleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bűneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből