„Kiálts hozzám, én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat
jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jer 33,3).

Isten imádságra biztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán
kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót
befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer
meghazudtolják ezt a hitetlen állítást. Íme, az Úr, az élő Isten itt
kifejezetten ígéri, hogy választ ad szolgája imádságára. Ezért
kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és
felel nekünk.

„Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz
talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így
felelt: »Tud az Úr neked annál többet is adni!«"

(2Krón 25,9).

Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az
Úr akarata ellen. Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit
elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni
Istennel? Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó
Izráeltől.

„...asszony kezére adja az Úr Siserát"
(Bír 4,9).


Elég különös ez az igehely, de lehet olyan olvasó, akinek van elég
hite a megértésére. Bárákot, a férfit harcra szólította Isten, de ő
csak azzal a feltétellel volt hajlandó hadba indulni, ha Debora is
vele megy. Ezért az Úr elhatározta, hogy ezt a harcot egy asszony
harcává teszi. Ezzel ítélte meg Isten a férfi gyávaságát, így szerzett
magának nagyobb dicsősédet, népe ellenségeinek pedig nagyobb szégyent.

Az Úr még ma is felhasználja a gyöngéket a szolgálatban.

A hittanosokkal Jézus értünk vállalt szenvedéséről beszélgettünk. Megpróbáltuk felfogni, mit is jelent az, hogy önként vállalja, pedig tudja, hogy fájni fog… Nem menekül el, pedig megtehetné, sőt …de „hiszen ezért az óráért jöttem” – mondja Atyjának.
És akkor eszembe jutott egy eset. Velem történt, egyik Nagypénteken. Este a templomban a megrendítően szép szertartásban a 82 éves Károly Bácsi olvasta Izaiás próféta jövendölését a Szenvedő Szolgáról.

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.

Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után.

Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért.

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

-Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves
nővéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelőtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nővérem már férjnél volt, a bátyám pedig elköltözött otthonról.

  -Egy hónappal húsvét előtt a gyülekezet pásztora bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyűjteni, amivel egy szegény családon segítünk.