Ki tudna erről a témáról elfogultság nélkül beszélni? Vajon nem tértünk-e mindnyájan nagyon messzire attól, ami kezdetben volt, ami az Úr Jézust, az apostolokat és az első keresztényeket jellemezte?

    Valljuk meg becsületesen: A jólét a maga csábító erejével többé-kevésbé mindannyiunkat igézet alatt tart. A minőségi élet, a magasabb életszínvonal utáni vágy és hajsza elnémította Isten Igéjének örök érvényű követelését: „Keressétek először Istennek országát …!” Az „először” a rangsorban elfoglalt hely értékét mutatja. Milyen helyet foglal el az én életemben „Isten országa”, az Úrért való munkálkodás? Hányadik helyre sorolom be azt, ami tulajdonképpen egyedül jogosít fel arra, hogy a „keresztény” nevet viseljem?

    Az ember hatalomra törekszik, befolyásra, érvényesülésre akar szert tenni az üzleti és társadalmi életben. Dicsekszik jövedelmével és azzal, amit már most megengedhet magának. Minden igyekezetével azon van, hogy magasabb keresethez jusson, minél feljebb kerüljön a hivatali ranglistán. S ha emlékeztetik arra, hogy éhezők és nyomorgók is vannak, akkor azzal nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy odavet valamit a fölöslegéből, de úgy, hogy az sose jelent áldozatot a számára. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez csak az Isten nélkül élőknél van így. Vajon a keresztényeknél igazán másként van ez?

    A világ lényegéhez és módszeréhez való hasonulással sikerült az ördögnek elcsábítania bennünket a központtól, az Úr Jézustól, és a nagy céltól: hogy „olyanok legyünk, mint Ő”. Hogyan is imádkozhatnak a keresztények ébredésért, amikor magatartásukkal beárnyékolják személyes bizonyságtételüket, sőt a gyülekezetét is?

    Következetes változtatásra van sürgősen szükség. ez mindig az egyesek szívében kezdődik; önmagamnál kell elkezdeni. „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, és térj meg!” (Jel 2,5) – hangzik Isten felszólítása.

    Az ördög mindig kétféleképpen igyekszik tönkretenni a keresztények bizonyságtételét:

    üldöztetés által,     félrevezetés által

    Nálam is sikere volt?

Igehelyek:

1 Sám 2,7: „Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, Ő aláz meg és Ő magasztal fel.”

Pél 23,4: „Ne fáraszd magad abban, hogy meggazdagodj, a magad eszességétől szűnj meg.”

Lk 12,21: (A gazdag emberhez hasonlóan ostoba az, aki) „magának gyűjt és nem Istenben gazdag

1Tim 6,6-10: „Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete.