Elhatároztam, hogy bevallom hûtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bûnömet, amit vétettem. (Zsolt 32,5b)

Jézus Krisztusban van megváltásunk és bûneink bocsánata. (Kol 1,14)

Olvasmányok: 1Tim 1,1-8(9-11) és Jel 1,9-20

Október 21.
Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tõlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt õ, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. (Jn 4,51-54)

A fiáért könyörgõ apa bizalommal a szívében indult haza. Hitt abban, hogy Jézus igazat mondott neki, amikor biztatással útnak indította. Hite megfelelt az apostoli meghatározásoknak is. Pál apostol írta: "...hitben járunk, nem látásban [...]." (2Kor 5,7) Az apa már csak a hazaérkezése után láthatta meggyógyult gyermekét. Addig az õ hite is "a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgokról való meggyõzõdés" volt (Zsid 11,1).
Hazament tehát Jézus helyett Jézus ígéretével. Nem folytatta könyörgését: "Uram, gyere! Kész a vacsora számodra, kész a szállás. Vár a családom, s jöveteledet az egész városnak beharangoztam. Mint tisztviselõ, elveszítem a hitelemet az emberek elõtt, ha nem jössz!" Nem is kért gyógyító írt, gyógyfüveket vagy varázsigét. Ezek helyett csak Jézus szavát kapta. Hite tehát "szófogadás" volt.
Jézus szavának ereje pedig sem akkor, sem ma nincs kötve látható jelenlétéhez. Egy késõbbi korszak, tehát a ma egyháza nem szegényebb az apostolok nemzedékénél, ha ragaszkodik a földi szemünkkel ma nem látható Jézus szavához.
Azt hirdeti a lelkész: "megbocsátattak bûneid!" Fejünkön a feloldozást nyújtó keze, szánkban a falat ostya vagy kenyér és a korty bor. Aki hiszi azt, amit hall, attól Jézus átvette bûnei terhét. Azt olvassa valaki: "Boldogok, akik békét teremtenek, mert õk Isten fiainak neveztetnek." (Mt 5,9) Biztos lehet abban, ha elindul békét kötni ellenfeleivel, kudarcot is vallhat, ki is nevethetik. Ám a váratlan békeajánlat, a békejobb szokatlan nyújtása csodát tehet. Panaszkodik a harmadik: nincs felebarátom, aki segítene nekem. Jézus pedig arra indít: "Keresd meg, aki rád szorul. Keress magadnak felebarátot!" És csodák csodája: aki másnak segít, maga is meggyógyul!
Az apa siet haza, de jönnek szembe a szolgák. Õk a jó hírrel, de a magyarázatot az apa viszi. S ott, útközben áldott tapasztalatcsere kezdõdik. Összetartoztak a közös aggodalomban, összetartoznak a közös hitben és a közös tapasztalatban is. Jézus ereje ledönti a válaszfalakat, testvérekké teszi a királyi tisztviselõt és szolgáit.

Uram!
Hinni taníts, kérni taníts. Ahogyan a Gecsemáné-kertben te magad imádkoztál. Könyörögtél, de hozzátetted: "ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!" Segíts kimondanom ezt. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.