Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye. (Zsolt 9,19)

Jézus így szólt: "Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa." (Lk 6,20)

Olvasmányok: 1Thessz 4,9-12 és Jel 1,1-8

Október 20.
Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselõ, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." A királyi tisztviselõ újra kérte õt: "Uram, jöjj, mielõtt meghal a gyermekem." Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. (Jn 4,46-50)

A második hitágazat elsõ mondata így hangzik: "Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában." A kapernaumi királyi tisztviselõ történetének elsõ része ennek a mondatnak illusztrációja lehetne.
"Nem lehet hit nélkül élni" - szokták mondani emberek úton-útfélen. "Valamiben vagy valakiben mindenki hisz"- teszik hozzá, és sorolják is: "Hit kell az élethez és a hivatáshoz, a családalapításhoz és a gyermekvállaláshoz, s fõként betegnek a gyógyuláshoz. Hit nélkül nem is érdemes kilépni az utcára, de még élni sem!"
Jézus el is utasította azokat, akik hit nélkül közeledtek hozzá. Hit és hit között azonban különbség van. A csodaváró hit nem hit. Aki csodát vár Jézustól, tulajdonképpen feltételt szab neki. Így tettek a kereszt alatt csúfolódók is: "Szállj le a keresztrõl, s hiszünk benned!" Ennyi "hite" még Heródesnek is volt, aki azt remélte, hogy Jézus majd szeme láttára tesz csodát. S nem tett õ csodát "hazájában" sem, pedig a názáretiek is erõsen elvárták tõle (Mt 13,53-58).
A csodavárók - egykor és ma - csak abban az esetben fordulnak Jézushoz, ha már bajban vannak. Hasznot akarnak húzni Jézus hatalmából. Magára Jézusra nincs szükségük, csak arra, amit kérnek tõle. Ez lehet sok meg nem hallgatott imádságunk magyarázata!
Az igazi hit ennél több. Az igazi hit le tud mondani a csodáról, mert tudja, hogy akkor is õ az Úr, ha éppen nem segít.
Jézus észreveszi és erõsíti a királyi tisztviselõ pislákoló hitét, sõt próbára teszi: "Menj, a te fiad él." Nincs kézrátétel, nem megy el a betegágyhoz. Csak szava hangzik. Az apa pedig hazaindul. Hite engedelmesség is, engedelmessége pedig hite próbája. Urunk mindig így tesz csodát: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." Megtöltötték. "Most merítsetek és vigyetek a násznagynak." S a kánai menyegzõben a szolgák engedelmes mozdulatai közben változtatta a vizet borrá. "Vedd az ágyadat, s eredj haza!" - mondta Jézus a bénának, s amikor az a szavára megmozdult, akkor gyógyította meg.

Uram!
Bocsásd meg, hogy olykor feltételt szabtam neked, s elvártam, hogy mindenképpen segíts kérésem szerint. Tudom, hogy feltételt csak te szabhatsz nekem. Légy áldott, hogy hívõ szívvel csodákat tapasztalhattam közeledben! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.