Uram, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg. (Zsolt 25,1-2)

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Olvasmányok: Jn 19,28-30 és Eszt 9,20-28

Október 17.
Nagy sokaság ment [Jézussal], és õ feléjük fordulva így szólt: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyûlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvérét, sõt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le elõbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni." (Lk 14,25-30)

Az ember alig akar hinni a szemének! Jézus és a gyûlölet? Nem csak feltételezi, nem csak megengedi, de kifejezetten parancsolja? Máshol ezzel ellentétes felszólításokat olvashatunk tõle: Békességet adok nektek! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Jót tegyetek azokkal, akik gyûlölnek titeket! Itt és most pedig elvárja, hogy tanítványai gyûlölködjenek, s éppen a szeretteikkel?
Jézus gondolkozási idõt ad azoknak, akik követésére készülnek. Máskor is közölte a várható nehézségeket: "...az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." A fenti kemény mondatok a mellette szóló döntésünk elõtt megfontolást ajánlanak. Senkit nem akar visszatartani követésétõl, de tudja, amilyen szembetûnõ egy be nem fejezett építkezés, olyan a félbe maradt, csõdöt mondott keresztyén élet.
Jézus követésében számítanunk kell környezetünk ellenszegülésével. Semmiképpen nem tette érvénytelenné a "Tiszteld apádat és anyádat!" isteni törvényét. Ám ha a családtagok Istennel is szembeszállva el akarnak választani tõle, akkor tudnunk kell, hogy Jézust követõ életünkben ki az elsõ. Jézus azután persze mindenki másnak "visszaad". Így senki sem lesz körülöttünk vesztes. Ám "aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám" - mondja (Mt 10,37).
Jézus követése során másban is azt kell gyûlölnünk, amit magunkban is: az üres fogadkozásokat, a szolgálatban való kényelmességet, az ígéretek üres kifogásokkal való megtagadását. Ha Jézust követjük, nem szabad belenyugodnunk félmegoldásokba, félszívvel vagy félgõzzel végzett szolgálatba sem. Bizony gyûlölnünk kell a mindent javunkra magyarázás átkos "szokását" is. Ez a gyûlölet konkrétan segít a bûn elleni harcunkban. Maga Jézus mutat rá "fogyatkozásainkra." És gyõzelemre is segíti harcunkat!

Uram!
Áldalak téged követõ szeretteimért! Köszönöm, hogy feléd segítettek, hozzád irányítottak, értem is imádkoztak. Segíts, hogy a rám bízottaknak meg tudjam mutatni a feléd vezetõ utat. Hallgasd meg minden értük mondott könyörgésemet! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.