Csak azt kérdezhetitek egymástól..., hogy mit válaszolt az Úr, vagy hogy mit szólt az Úr! (Jer 23,35)

Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. (Ef 5,17)

Olvasmányok: Mt 14,22-33 és Eszt 9,29-10,3

Október 18.
Jézus mondta: "Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le elõbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,31-33)

Az alapigénket megelõzõ szakaszban (Lk 14,15-24; lásd Október 12-13.) Jézus a mennyei vacsorára hívja hallgatóit. A mennyei vacsora ingyenes: "nem lehet megfizetni, vagy kiérdemelni; a vendéglátónak sohasem lehet viszonozni. De az, hogy ingyenes, nem azt jelenti, hogy olcsó." (D. Gooding) Nagyon is értékes. S azzal, hogy elfogadjuk Jézusunk felénk nyújtott kezébõl, elõfordulhat, hogy olyasmit, amit addig fontosnak tartottunk, el kell engednünk. A Krisztusba vetett hit megvallása karrierünk, a család és a barátok, talán még az életünk elveszítésével is járhat. Amikor tehát Jézus a követésére s annak végén az üdvösségre hívogat, arra készít fel mindnyájunkat, hogy ezen az ajándékon kívül minden mást a második helyre kell tennünk.
Fel kell készülnünk környezetünk már említett ellenséges magatartására. Ha Krisztus szenvedett, a szenvedést egyik tanítványa sem kerülheti el. Aki Krisztust követi, sorsközösségben él õvele. Hiszen maga Krisztus szólít fel minket a kereszthordozásra. Errõl persze sok embernek mindenféle jaj és baj jut az eszébe, s keresztnek tartja a mértéktelen evés-ivás miatt szerzett betegségét, a félrenevelt kamasz gyerek komiszságait, a zsörtölõdõ házastárs elviselését is. Luther szerint ez az ördög mesterkedésének az eredménye, aki "elõbb-utóbb egy fadarabkát talál, s abból õ neked egy keresztet készít, és ahol egy gallyacskát talál, korbácsot készít a hátadra." S ezért aztán a legtöbb ember azt hiszi, az õ szenvedése a legnagyobb kereszt.
A kereszt az, amit Jézusért és másokért hordozunk. Ha valamit elrontottunk, a saját bûneink okozta teher nem kereszt. Ám ha önként, szeretetbõl hozzuk rendbe azt, amit más rontott el, ha zokszó és köszönet nélkül cipeljük a másik ember terhét, az kereszt.
Hosszú és nem könnyû útra hívja Jézus az övéit. Az úton el kell fogadnunk Jézus fennhatóságát. Abba pedig beletartozik rajtunk kívül mindenünk. Bocsássuk rendelkezésére. S ha ismerjük a mennyei célt, annak mindenek feletti értékét, nem okozhat veszteséget Jézus késztetése: mondj le idõdrõl és javadról vagy elõnyödrõl a másikért.

Uram!
Mindenem vagy, Jézusom: bocsánatot kaptam tõled, barátom lettél, s megajándékoztál a mennyei üdvösséggel. Hordozol engem s hordozod keresztemet. Ehhez képest én csak a rám bízottak kicsiny keresztjét hordozom. Add hozzá erõdet! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.