Az Úr pedig Sámuellel volt, és semmit sem engedett földre hullani igéibõl. (1Sám 3,19b)

Pál írja: Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erõvel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. (Thessz 1,5a)

Olvasmányok: Mk 12,28-34 és Róm 14,17-19

Lekció:Mt 22,34-46 2Móz 20,1-17 .

Igehirdetési ige:Kol 3,17-4,1

Október 19.
Jézus mondta: "Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcsérõl lehet megismerni a fát. Viperák fajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincsébõl hoz elõ jót, a gonosz ember gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged." (Mt 12,33-37)

Ahogyan a fát gyümölcsérõl, az embert szavaiból ismerhetjük meg - állítja Jézus a fenti mondatokban. A kertészeti szakember már a fa alakjáról, hajtásairól vagy leveleirõl is tudja, milyen gyümölcsfával van dolga. Mindenki más pedig a gyümölcsrõl állapítja meg, alma-, körte- vagy barackfa alatt áll. A gyümölcs igazolja a gyümölcsfa "személyazonosságát". Jézus szerint az ember pedig beszédével állít ki hiteles bizonyítványt önmagáról.
Az emberi beszéd önleleplezés. Amikor megszólalunk, kiderül tájékozottságunk és mûveltségünk, de érdeklõdési körünk és szakmai jártasságunk is. Kiderül, mi van a fejünkben, sõt az is, mi lakik a szívünkben. Hiszen szívünk indulataink és akaratunk raktára, sõt kincsestára. Beszédünk pedig elárulja, jóságot vagy gonoszságot raktározunk-e. Rosszindulatú és gonosz ember nem tud jót elõhozni belsejébõl, mert "amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj". Amikor megszólalunk, a szívünket "fordítjuk ki", nem tudjuk eltitkolni meggyõzõdésünket, igaz valónkat. Ezért figyelmeztet már az Ószövetség is: "Minden féltve õrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Péld 4,23)
Embertársainkat egy ideig be tudjuk csapni, ha kedves szavak álarca mögé bújva szerepet játszunk. Ám az Úristent, mindnyájunk szívének legnagyobb szakértõjét nem tudjuk megtéveszteni. Õ a legjobb emberismerõ, belénk lát, nemcsak a felesleges és hiábavaló szavainkat ítéli meg, de ki sem mondott gondolatainkat is.
Jézus pedig meg akar gyógyítani minket. Ám nem beszédtechnikát tanít, szívünket újítja meg. Megbocsátja önzésünket, s ezzel szavainkból is kiûzi az irigységet. Megbocsátja az indokolatlan gõgöt, ezzel erõt ad a dicsekedés leküzdésére. Megbocsátja hamisságunkat, ezzel elkezdõdik bennünk a hazugság elleni harc. S amikor õ lesz szívünk lakója, õ lesz szavainknak is Ura!

Uram!
Bocsásd meg minden feleslegesen kimondott szavamat, haszontalan fecsegésemet. Adj erõt, hogy megkövessem azokat, akiket szavaimmal megbántottam vagy befeketítettem. Légy szívemnek lakója, életem Ura, szavaimnak is Ura! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.