Bizony, csak Istenünk, az Úr szabadítja meg Izráelt. (Jer 3,23b)

Jézus sok, különféle betegségben sínylõdõt meggyógyított. (Mk 1,34a)

Olvasmányok: Lk 7,1-10 és Eszt 8,1-17

Október 15.
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: "Én, az Úr, vagyok a te Istened [...]. Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" (2Móz 20,1-2.12)

"Gyermekek! - írja Pál apostol. - Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. >>Tiszteld apádat és anyádat<<: ez az elsõ parancsolat, amelyhez ígéret fûzõdik, mégpedig ez: >>hogy jó dolgod legyen, és hosszú életû légy a földön.<< Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel." (Ef 6,1-4)
Isten ígérete fûzõdik tehát ehhez a parancsolathoz. Õ nem csak azt akarja, hogy betöltésében öröme és gyönyörûsége legyen, hanem "azt akarja, hogy nekünk is hasznunkra és javunkra váljék, hogy csendes és békés életünk legyen minden jóval együtt" (Luther, Nagy káté). Mint Istennek minden parancsa, ez is védi nekünk adott ajándékait. Ez a parancsa a család közösségét, a "csendes és békés életét" védi a gyermeki feleseléstõl, kamaszkorunk komiszságaitól, ifjúkorunk hálátlanságaitól. Aki a családba beleszületik, és a fészekmeleg közösségében növekszik, annak nemcsak Isten parancsa miatt, szülei iránti hálából, de saját érdekében is õriznie kell családja légkörét. Aki tehát szüleit nem tiszteli, nemcsak Isten ellen vétkezik, de önmagának is ellensége!
Amelyik családban otthon érzik magukat a gyermekek, ott nem fogcsikorgatva és lázadozva, hanem jó szívvel és õszintén engedelmeskednek szüleiknek, "mint az Úrnak" (Kol 3,23). Maga Jézus ebben példát ad minden gyermeknek. Õ nemcsak mennyei Atyjának, de Máriának és Józsefnek is engedelmeskedett, pedig õk nem is mindig értették meg.
Ez a parancsolat Pál apostol szerint a szülõknek is szól. Eléjük Isten önmagát állítja példának. Tõle kell megtanulnia minden anyának és apának, hogyan kell gondoskodniuk gyermekeikrõl. Tudniuk kell, hogy gyermekeik oktató és nevelõ szavaik mellett sokkal inkább figyelnek életük példájára. Arra, hogy szavaik és életük fedik-e egymást, vagy sem. Áldottak azok a szülõk, akik gyermekeikkel kézen fogva járják az Isten útját, s nemcsak imádkozni tanítják meg õket, de imádkoznak is értük.
Minden családban elõfordul, hogy a nemzedékek tagjai vétkeznek egymás ellen. Áldott az az otthon, ahol nemcsak a gyermek kér bocsánatot engedetlenségéért, hanem a szülõ is megteszi ezt, ha vétkezett. A kölcsönös megbocsátás megerõsíti a szülõk és a gyermekek kapcsolatát.

Uram!
Segíts úgy szeretnem családom tagjait, ahogy te szeretsz engem! Segíts megbocsátani nekik, ahogyan te megbocsátasz. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.