Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tûnõdjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! (Ézs 43,18-19a)

Amikor pedig János a börtönben hallott Krisztus cselekedeteirõl, ezt üzente neki tanítványaival: "Te vagy-e az Eljövendõ, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt nekik: "Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium." (Mt 11,2-5)

Olvasmányok: Mk 5,24-34 és Eszt 6,1-14

Október 13.
Akkor [a király] ezt mondta szolgáinak: A menyegzõ ugyan kész, de meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzõi ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád. Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külsõ sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." (Mt 22,8-14)

Megdöbbentõ, hogy a királynak számos visszautasítást kellett tudomásul vennie. A lakodalmas ház ennek ellenére megtelik. Az üdvösség nem marad örvendezõ üdvözültek nélkül.
A király megbüntette az ellenszegülõket, majd újabb utasítást adott szolgáinak: "akit csak találtok, hívjátok el a menyegzõre!" Isten kegyelmének univerzális jellege ez. Senki sincs kirekesztve. A szolgák sem válogathatnak, erre nem kaptak jogot. Jézus a jók mellett a gonoszokat is felsorolja, ez pedig azt jelenti, hogy egyikünk sem dicsekedhet, és senki sem lehet magabiztos. Oda nem érdemünk szerint jutunk, egyedül kegyelembõl. Hiszen mindenki hivatalos az Isten országába!
Amikor a király megszemlélte a vendégeket, különös konfliktus történt. Az egyik vendégen nem volt menyegzõi ruha, s õ nem adott erre magyarázatot, hallgatott. A király pedig felháborodva kidobatta õt a házból. Vannak, akik arra gondolnak, hogy ezt a ruhát ott a bejáratnál osztogatták mindenkinek. Ám ilyen szokásról nem tudnak Jézus korának szakértõi. A magyarázat egyszerûbb. Ez az ember elfogadta, de nem becsülte meg a meghívást. Nem cserélte fel szennyes ruháját tiszta öltözetre. Ehhez a ruhacseréhez nem pénz kell. Öröm kell és hála, hogy minket, méltatlanokat a mindenség Ura az örökkévaló üdvösségbe hív. Aki ezt a kegyelmet elnyerte (nyeremény ez, nem pedig megvásárolható árucikk!), annak le kell vetnie "a régi élet szerint való óembert", és fel kell öltöznie az új embert (Ef 4,22-24). A meghívás elfogadásához és komolyan vételéhez Jézus szerint hozzá tartozik a bûnbánat is. Urunk így kezdte nyilvános szolgálatát: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt 3,17)

Uram! Átölelt Isten nagy kegyelme
Méltatlanul, érdemtelen.
Csodák csodáját látom benne,
És hála tölti el szívem.
Boldogan ujjong énekem,
Ha kegyelmét dicsérhetem. (EÉ 327,1)
Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.