Megalázzuk magunkat Istenünk elõtt, és jó utat kérünk tõle. (Ezsd 8,21)

Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. (ApCsel 21,5)

Olvasmányok: Mt 15,21-28 és Róm 10,9-17(18)

Lekció:Ef 4,1-6 Ézs 49,1-6 .

Igehirdetési ige:Mk 9,33-41

Október 12.
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzõt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzõre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzõre! De azok, mit sem törõdve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték õket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette." (Mt 22,1-7)

Teremtõnk az élõlények közül egyedül az embert teremtette a vele való közösségre, azaz képmására, hozzá hasonlóvá. Azt akarta, hogy mindnyájan vendégeiként a teremtett világ gazdagon terített asztalánál üljünk. Közelségében élvezzük azt, amit nyújt. Saját asztalunknál is õt ültessük az asztalfõre. Naponta hálaadással vegyük kezünkbe a mindennapit, s legyen gondunk azokra, akiknek kevesebb jutott. Ebben példánk is, amikor "kenyeret ad az éhezõnek" (Zsolt 146,7).
A fenti példázatban szereplõ királyi menyegzõ maga az üdvösség. Napjainkban is nagy megtiszteltetés egy lakodalmi meghívás. Jézus pedig Isten kegyelmébõl mindnyájunkat várja a mennyei menyegzõre. A fehér asztal mellett eltöltött családi vagy baráti együttlét csak halvány földi mása annak a mennyeinek, ahol együtt leszünk a Királlyal és szeretett Fiával!
Sokan voltak és lesznek, akik örömmel fogadják a meghívást. Hiszen már itt is lelkesen énekelték:A mennyekben, a mennyekben Ott színrõl színre lát a szem,
Vár öröm végtelen. És ékességben látja fenn
Nem némul el az énekszó. Ég és föld Istenét. (EÉ 527,1)
Zeng, ujjong szüntelen. Annál értehetetlenebb mások viselkedése. A meghívást szinte meg sem hallják. Megrántják a vállukat, s mennek a szántóföldre, loholnak az üzlet után. Közömbösségük Isten visszautasítása. Ám még nagyobb a bûnük azoknak, akik a király szolgáit bántalmazzák és megölik. Kik ezek? A példázat elsõ értelme szerint a választott nép, akik Isten prófétáit és Jézust magát is megölték, s ezzel az evangéliumot utasították vissza. Ám mindig akadnak mások is, akik nem csak megvetik Isten hívását, de véres erõszakkal válaszolnak szeretetére. Urunk megfizet nekik. A lakodalmas ház mégis megtelik!

Uram!
A mennyekben, a mennyekben Ó bár én is elnyerhetném,
Egy nagy család leszünk. És ékességben nézhetném
A választottak között ád Ég és föld Istenét. (EÉ 527,3)
Ott az Úr részt nekünk. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.