Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerõsíted szívüket. (Zsolt 10,17)

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az õ akarata szerint kérünk, meghallgat minket. (1Jn 5,14)

Olvasmányok: Mk 9,1-10 és Eszt 5,1-14

Október 11.
Amikor Jézus látta, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tõle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be elõttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. (Jn 5,6-9)

Az elsõ pillanatban úgy tûnik, hogy Jézus kérdése felesleges volt. Hogyne akarna meggyógyulni egy harmincnyolc év óta beteg?! Persze, akad ellenpélda is. A szerettei gondoskodásával körülvett betegnek még kényelmes is lehet, hogy kiszolgálják, hogy a kívánságát is lesik. Mások pedig kötelességteljesítés vagy felelõsségre vonás elõl menekülnek betegségbe. Vagy bocsánatkérés elõl, a múlttal való szembenézés elõl. Ez a beteg meg akart gyógyulni.
Csak hát nincs embere, aki a víz felkavarása után pillanatok alatt felkapná és vinné, akár még bele is dobná "a háborgó habokba". S akinek nincs embere, az még útjában is van a többinek.
"Az alatt a húsz éve alatt, amióta a nép között dolgozom - nyilatkozott Kalkuttai Teréz -, rádöbbentem, hogy a legsúlyosabb betegség, ami embert sújthat az, hogy felesleges. Manapság megtalálták a lepra orvosságát is, és a leprások meggyógyulhatnak. De ami a nem kívánatos embereket illeti, hacsak nincsenek készséges kezek, hogy szolgálják õket, és nincs egy szeretõ szív, amely szeresse õket, nem gondolom, hogy ezt a rettenetes betegséget valaha is meg lehet gyógyítani." Akinek nincs embere, az "feleslegesnek" tudja magát. S amíg betegen vár, keresztté válik számára a várakozás minden órája. Olykor barátok testvérkeze nyúlik az elhagyott felé. Ám még jobb az, ha - mint ott a Bethesda partján - a várakozás ideje a Jézussal való találkozás áldott alkalmává lesz.
Jézus pedig felébresztette a betegben a gyógyulás kihûlt reménységét. A beteg bizalommal engedelmeskedett felszólításának, felkelt, s vitte haza ágyát és motyóját. S amikor késõbb találkoztak a templomban, ahol nyilván Istennek adott hálát a meggyógyult, ezt mondta neki Jézus: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." (14. vers)
Jézus kegyelme teljes, megszabadít bajból és bûntõl, meggyógyítja testünket és életünket. Kegyelme újat kezd velünk, az újrakezdés maga a kegyelem. Mindennap lehet vele újat kezdenünk!

Uram!
Köszönöm, hogy a legalkalmasabb pillanatban találtál rám, amikor éppen egyedül voltam. Te lettél emberemmé, te vagy Uram és Istenem! Szeretnék megadón járni tanulni oldaladon. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.