Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! (Zsolt 97,1)

Nagyok és csodálatosak a te mûveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya. (Jel 15,3)

Olvasmányok: Mk 5,21-24.35-43 és Eszt 2,19-3,6

Október 8.
Onnan eltávozva bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezû ember. Megkérdezték Jézustól: "Szabad-e szombaton gyógyítani?" - hogy vádat emeljenek ellene. Õ pedig ezt mondta nekik: "Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!" Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik. (Mt 12,9-13)

A kazuisztikus - az életet a legapróbb részletekig szabályozni akaró - törvénymagyarázat elégtelensége az, hogy sohasem befejezett. A törvény rendelkezett százféle esetrõl, ám bármikor akadhat egy százegyedik, mert az élet sokkal komplikáltabb, mint azt a néhány törvénymagyarázó elõre láthatta. A farizeusok gyakorlatának volt azonban nagyobb hibája is. Addig részletezték a törvény elõírásait, míg azok Istenre hivatkozással akadályozták a felebarát szeretetét.
A zsinagógában egy "sorvadt kezû" ember került Jézus elé. Megszánta, meg is akarta gyógyítani. Hiszen szánalomra méltó egy ilyen ember. Kezünk tökéletes szerszám: fog és kapaszkodik, dolgozik és alkot, anyagot formál, és megszólaltatja a hangszert. A beteg ezekre nem volt képes. Emlékezhetett apjára, aki kezével felemelte, utat mutatott neki, és megtartotta a szakadék szélén. Õ ezeket sem tudta megtanulni. Emlékezhetett édesanyja kezére, aki mosott és fõzött rá, aki simogatta és ápolta, óvta és védelmezte. Ezekre a mozdulatokra õ legfeljebb vágyakozott. S ezen a szerencsétlen emberen nem segíthet Jézus azért, mert szombat van?! Nem a szombat teremtõje akadályozza ezt, hanem a kicsinyes törvénymagyarázat.
Jézus - miután kérdésére ellenfelei nem válaszoltak - áldó kezével és gyógyító szavával meggyógyította a beteget. Felszólította: "Nyújtsd ki a kezedet!" Tulajdonképpen azt kellett tennie, amire addig nem volt képes. De hát ezt Jézus mondta neki. S az õ szava teremtõ szó. Amit mond, megtörténik. Nekünk pedig, "sorvadt kezûeknek", a jóra nehezen mozdulóknak tennünk kell azt, amit mond. Ha gyávaságból, hitetlenségbõl vagy megrögzött tehetetlenségbõl nem tennénk, azt mondva: "De hiszen nem mozdul a kezem, Uram!" - megakadályoznánk gyógyító hatalmát.
Jézus szava ma is teremtõ és gyógyító szó. Áldottak, akik meghallják, és hallgatnak rá. Keze pedig hatalmas és erõs. Áldottak, akik a zsoltárossal együtt vallják: "Kezedben van sorsom [...]." (Zsolt 31,16)

Uram!

Jó nekem a Te kezedbe esnem,
Soha ne engedj más helyet keresnem! (Sík Sándor: Jó nekem, Uram)Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.