Jákób így szólt: Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton. (1Móz 35,3)

Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyó­gyult, visszatért, és fennhangon dicsõítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. (Lk 17,15-16a)

Olvasmányok: Mt 18,10-14 és 2Krón 36,1-10

Október 2.
Jézus mondta: "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,12-15)

Szívesen lennénk Jézusnak holtig szolgái. Ennél többre nem is törekednénk. Keresztelõ János arra sem tartotta magát méltónak, hogy a Messiás saruja szíját megoldja, mi sem tarthatunk mást magunkról.
Jézus azonban nemcsak akkori tanítványait, de mai követõit is többre értékeli. Mindnyájunkat felmagasztal. Nem szolgáinak, de - bármennyire hihetetlen is - barátainak nevez minket!
Jézus barátsága kitüntetõ barátság. Kifejezetten "lefelé" választott Jézus, amikor barátainak tekint minket. Õ, az Úr, az Egyszülött Fiú, a testté lett Ige, aki által Isten a világot teremtette, azt mondja nekünk, esendõ, halandó és bukdácsoló mai tanítványainak: "barátaim vagytok!" Olyat mond Jézus, amilyet egy tábornok soha nem mondott közlegénynek, földesúr jobbágynak, iskolaigazgató kisdiáknak: "barátom". Pedig ezek sokkal kisebb távolságok, mint ami Jézus és köztünk van. Õ pedig nekünk, barátainak mindent elmondott az Atyáról, amit tudnunk kell. Jézus beavatott minket: mi az Isten terve a világról. Arról is, hogy az Isten terve üdvösséges terv, s ennek megvalósítására küldte el õt.
Jézus barátsága kockázatot és áldozatot vállaló barátság. Nagy árat fizetett ezért. Életét adta barátaiért. Értünk hordozta a koncepciós per gyalázatát, értünk kapta a hátát sebzõ korbácsütéseket, értünk viselte el a katonák és a nép csúfolódását. Azt is, hogy gyáva tanítványai szeme láttára elfussanak, hogy elevenen szögezzék a fára, hogy a gonosztevõk közé sorolják. Ki az közülünk, aki mindezt az áldozatot megérdemelné Jézustól? S ki az, aki hasonlóra vállalkozna Jézusért?
Jézus barátsága elkötelezõ barátság. Azt mondja: ha barátaim vagytok, tegyétek azt, amit parancsolok nektek. Persze, nem azzal leszünk Jézus barátaivá, ha engedelmeskedünk neki. Bennünket Jézus már barátaivá tett önfeláldozó szeretetével s azzal, hogy beavatott Isten terveibe. Ám ezt a barátságot könnyen el lehet veszíteni - engedetlenségünkkel. Ha nem törõdünk parancsolataival, ha nem keressük akaratát, akkor mi magunk mondjuk fel Jézus barátságát.

Uram!
Barátodnak tartasz engem is - a méltatlant. Áldozatot hoztál értem, érdemtelenért. Sokszor hasztalan várod barátságodra adott válaszomat. Pedig parancsolataid nem nehezek. Könyörülj mozdulatlanságomon, indíts hálás szolgálatra érted! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.