Kezedben van sorsom. (Zsolt 31,16)

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)

Olvasmányok: Lk 22,54-62 és 1Krón 29,1-22

Szeptember 5.
Jézus mondta: "A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek [...]. Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya." Ettõl fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. (Jn 6,63-66)

Jézus igéje, tanítványaira vonatkozó igénye kétfelé választja követõit. Boldogokra és csalódottakra, igent mondókra és tagadókra, hívõkre és hitetlenekre, megmaradókra és visszavonulókra.
Jézus és hallgatói között nagy vita volt a mennybõl alászállt kenyérrõl, életet és üdvösséget ajándékozó testérõl és vérérõl. A vita során kiderült, hogy Urunk nem elégedett meg az éhséget elverõ kenyér ajándékozásával. Õ többet akar adni övéinek, mindennel, önmagával is meg akarja ajándékozni õket. A kenyér a testnek adott ajándék, az õ keze pedig tele van a léleknek szóló ajándékaival, a lelket erõsítõ igével, az örök életre szóló evangéliummal. Mintha azt mondaná: "Ember, láss túl a látóhatáron! Ne csak a földi életre tekints, ne csak a halálig rendezd be az életedet! Íme, az igével kinyitom neked az örök élet ajtaját, ne állj meg a küszöbön! Ha pedig bizalom támadt szívedben mindazzal kapcsolatban, amit tõlem hallottál, kiálts az Atyához, s õ megadja szíved kérését!"
Selma Lagerlöf írásában (Krisztus-legendák) Banga páter szent haragjában összetörte a kolostor templomában elhelyezett csodatévõ Krisztus-szobrot. Elõzõleg kihallgatta a szobor elõtt térdeplõk imádságát. Az emberek a nyertes lottószámokért könyörögtek, gyõzelmet kértek ellenfelük felett a bírósági tárgyaláson, szerencsét a szerelemben. Ám senki sem kért erõt a megbocsátáshoz, sem az örök életre szóló reménységet... Hát bálvány lenne Krisztus, szolgánk, akit utasíthatnánk kényünkre-kedvünkre?! Egyik sem. Urunk õ! Üdvösséget ajándékozó Úr, aki szomorúan néz a távozók után.
A Krisztustól eltávozók vagy a hozzá soha meg nem érkezõk "vagyonleltárát" Kosztolányi Dezsõ egyik versében olvashatjuk. A költõ hosszan sorolja mindazt, amije van: kenyerem, borom, gyermekem, feleségem, eleségem, kertem, telefonom, takaróm, ezüsttárcám... De:[...] kezem kotorászva keresgél,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.
(Boldog, szomorú dal)

Uram!
Amikor sokan nem járnak többé teveled, adj erõt, hogy eljussak egészen a célig. Ne engedd, hogy az elszakadó többség elsodorjon, hogy divatos áramlatok ellened fordítsanak. Segíts, hogy mindennél fontosabb legyen az, hogy ott lehetek melletted! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.