Zsoltárok 146
A teremtő és gondviselő Isten dicsérete
1Dicsérjétek az Urat!
Dicsérd, lelkem, az Urat!
2Dicsérem az Urat, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek,
míg csak leszek.
3Ne bízzatok az előkelőkben,
egy emberben sem,
mert nem tud megtartani.
4Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe,
és azonnal semmivé válnak tervei.
5Boldog az, akinek
Jákób Istene a segítsége,
és Istenében, az Úrban
van a reménysége,
6aki az eget és a földet alkotta,
meg a tengert, és ami csak bennük van;
ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak,
kenyeret ad az éhezőknek,
kiszabadítja a foglyokat az Úr.
8Az Úr megnyitja a vakok szemeit,
az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket,
az Úr szereti az igazakat.
9Az Úr őrzi a jövevényeket,
támogatja az árvát és az özvegyet;
de a bűnösöket tévútra vezeti.
10Mindörökké uralkodik az Úr,
a te Istened, ó, Sion,
nemzedékről nemzedékre.
Dicsérjétek az Urat!

Válasz

Napi Áhítat
Ma November 2. Hétfő, Achilles napja van.
Hanem mi

Olvasmány: 115. zsoltár

Rövid időnk van, éljünk vele jól!
1Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
9Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!

Magyarázat:
„Nem a halottak dicsérik az Urat, nem azok, akik a csend honába tértek, hanem mi...” Igaz ránk ez a „hanem mi”?! Áldjuk őt most és mindörökké?
Nagyon szeretem J. S. Bach zenéjét. Róla elmondható volt, hogy életében is dicsérte Istent, és művei ma is őt dicsőítik. Sírján ez az igevers olvasható: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsolt 118,17)
Olyan jó és nagy dolog, hogy itt az „előszobában” megváltottként beszélhetünk az Életről (Jn 14,6), és elmondhatjuk egyszerű szavakkal azt, amit ő tett/tesz velünk. Van erre egy kevés időnk, legalábbis az örökkévalósághoz mérten kevés idő („még egy kis ennyi-annyi”, Zsid 10,37 – Csia-ford.).
Annyi minden próbál minket szétforgácsolni, és próbálja ellopni az időnket, kérjük Istent, hogy nyúljon bele az életünkbe, és tegyen rendet, hogy sose tévesszük szem elől a legnagyobb célt!
Amikor Billy Bray haldoklott, ezt kérdezte: „Doktor úr, mi a helyzet?” Ezt válaszolta az orvos: „Meg fog halni.” A beteg ezt felelte: „Dicsőség Istennél lenni!” Aztán nagyon komolyan így folytatta: „Amikor a mennyben leszek, mondhatom-e, hogy a doktor úr is jön?”
Felelősségteljes életről tesz bizonyságot ez a kérdés. Pál megjárt jó néhány börtönt. Nem a könnyebb utat választotta ilyenkor (maga alá omlás), hanem a mennyei tervet, és akinek csak lehetett, beszélt az egyetlen örömhírről.
Lássák ma rajtunk az örömhírt, és ha kapunk lehetőséget, beszéljünk is róla! /FGB/

Akkor szóljunk, ha kérdeznek, de éljünk úgy, hogy kérdezzenek! (Dr. Gyökössy Endre)

Az élet rövid, és nincs soha elég időnk arra, hogy derűssé tegyük azok szívét, akikkel együtt járjuk sötét útját. Siessünk jót lenni! (Amiel)

(Floch Gábor Barnabás)
Baptista Áhítat

Válasz