Jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok az országban. (3Móz 26,5b)

Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülõknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. (Jn 6,11)

Olvasmányok: Jn 4,19-26 és 1Krón 17,15-27

Augusztus 27.
"Egy úton lévõ samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette õt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elõvett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Õ így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." (Lk 10,33-37)

Ezek után már nem is kell megkérdeznünk: "Ki az én felebarátom?" Az, akit elénk hoz az élet s az életünk Ura. Akit nem is kell keresnünk, mert akarva-akaratlanul belebotlunk. Az, aki hangosan vagy némán segítségért kiált.
A krisztusi irgalmasság nem kampányfeladat, hanem az élet része. Nem írhatjuk bele órarendünkbe sem. A segítségre szoruló ember mindig váratlanul és a lehetõ legrosszabbkor jön. Érkezése pedig felülírja terveinket. Ez a samaritánus valószínûleg kereskedõ lehetett, aki igyekezett egyik vásárról a másikra, mégis magától értõdõen módosította programját.
A krisztusi irgalmasság félreteszi a kifogásokat, pedig azok azonnal eszünkbe jutnak: "Ennek az embernek az ügye nem az enyém, erre vannak a mentõk, a tûzoltók, a pszichológusok, a ráérõ nyugdíjasok s a gyülekezeti munkatársak!" Jézus arra késztet: "Indulj, próbáld meg, s ha nem sikerül, vidd el oda, ahol segítenek rajta!" Az sem lehet kifogásunk, hogy a hozzánk forduló baját-jaját nem mi okoztuk. Ez igaz, de elzárkózásunkra nem mentség! A múlt század elején egy amerikai kegyességi mozgalomban azt a kérdést tanulták meg a tagok: "Mit tenne Jézus az én helyemben?" Erre az egyértelmû kérdésre - megtenné-e Jézus a helyemben? - valószínûleg nem lehetett nemleges választ adni.
A krisztusi irgalmasság kiterjeszti a szeretet határait. Lám, itt egyedül a lenézett keverék nép tagja vizsgázott jól a szeretetbõl. A felebarát nem csak az, aki belül van egy nemzeti, vallási vagy politikai körön. Az is felebarát, aki "nem a mi kutyánk kölyke"!
A krisztusi szeretetnek nincs határa. Õ is így szeretett és szeret minket. Elgurult drachmák voltunk, neki kellettünk. Azt hittük, nincs barátunk, senki nem támogat, senki nem szól egy jó szót sem értünk, õ pedig utánunk jött. Bizodalmas hitet ajándékozott. S hozzánk való irgalmasságával minket is irgalmasságra indít.

Uram!
Csak azért lehettem megértõ és irgalmas bárkihez is, mert te sokszor voltál irgalmas hozzám. Minden tettemért, amely kiállotta a szeretet próbáját, téged illet a dicséret. Te adtad meg azt is, hogy ne tusakodjam a szívembe plántált irgalmad ellen. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.