A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. (Préd 7,14)

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Olvasmányok: Lk 18,9-14 és Ef 2,4-10

Lekció:Lk 18,9-14 2Sám 12,1-15a .

Igehirdetési ige:1Jn 2,1-2

Augusztus 31.
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve bedobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükbõl dobtak, õ azonban szegénységébõl mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát." (Mk 12,41-44)

Sok gazdag sok pénzt dobott be a perselybe. Biztosan akadt olyan is, aki feltûnõen adakozott, s körülnézett, elegen látták-e elõkelõ mozdulatait. Csilingelt és csörgött a sok bedobott pénz. Jézus azonban elmondta, hogy a gazdagok mind a fölöslegükbõl adakoztak.
A perselybe két fillért bedobó özvegyasszony azonban többet adott amazoknál. Hiszen õ "szegénységébõl mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát". Ezért több az õ két fillérje, mert õ mindenét odaadta az Istennek.
Semmi mást nem árult el Jézus errõl az asszonyról. Adakozásával valószínûleg Isten iránti háláját fejezte ki. Ha Jézus megdicsérte is, tõle távol állt a dicsekedés vagy az érdemszerzés. Egy biztos, ismerte az Isten jótéteményeit. Nekünk is erre kell gondolnunk a persely mellett, meg Jézusunkra, aki otthagyta értünk a mennyet, s meghozta a kereszt áldozatát. Adósai vagyunk neki, amíg csak élünk, s minden áldozattal, anyagi áldozattal is mindössze csupán kicsiny részletet törlesztünk mérhetetlen adósságunkból.
Az asszony adakozásával rábízta magát az Isten kezére: "Uram, odaadtam neked hálából mindenemet, magamat is. Nincsen sehol a világon jobb helyem, mint a te kezedben! Benned bízom egyedül. Rendelkezz velem!" Erre az Istent dicsõítõ önátadásra, életünk szolgálatára történõ felajánlására késztet minket is Urunk.

Uram!

Uram, ha eszközöd lehetnék,
hang, mely csak rólad beszél,
vagy útjelzõ, mely keresztezésnél
mutatja az utat feléd.
Vagy eke, mellyel az ugart szánthatod,
vagy bánatoszlató mosolyod.
Vagy tükör, melyben meglátod magad,
vagy ablak, melyen fényed átragyog.
Vagy - Uram, te tudod, mi minden lehetne,
hogy eszköz lehessek kezedbe´,
tenyérbe simuló, alkalmatos,
melyet ott használsz, ahová teszed.
Uram, használj, ha lehet!
Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.