Az Úr azt mondta Illésnek: De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal elõtt. (1Kir 19,18)

A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hû az, aki ígéretet tett. (Zsid 10,23b)

Olvasmányok: Mt 25,14-30 és Fil 3,7-11(12-14)

Lekció:1Kor 10,1-13 Jer 1,4-10 .

Igehirdetési ige:Lk 12,42-48

Augusztus 17.
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: "Én, az Úr, vagyok a te Istened [...]. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! (2Móz 20,1-2.7)

Hitvallási irataink rövidebben fogalmazzák meg ugyanezt: "Ne vedd hiába Istened nevét!" Luther a Kis kátéban - a családfõk számára készített kézikönyvben - így magyarázza ezt a parancsolatot: "Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy nevével ne átkozódjunk, ne esküdözzünk, ne igézzünk, ne hazudjunk, se ne csaljunk, hanem nevét minden bajban segítségül hívjuk, imádjuk és hálaadással dicsõítsük."
A lutheri magyarázatból kitûnik, hogy õ az elsõ parancsolatot a fõparancsnak tartotta. A többi magyarázatát is így kezdte: "Istent félnünk és szeretnünk kell [...]." Mennyire igaza van. Aki az Urat mindennél jobban féli és szereti, az igyekszik megtartani többi parancsait is: tiszteli szüleit, nem árt embertársainak, nem csalja meg házastársát, nem tiporja sárba más becsületét.
Ezt a parancsolatot sokféleképpen lehet megszegni. Átkozódnak és hazudnak emberek Istenre való hivatkozással még ma is. Ezeknél súlyosabbnak tûnik az, amikor Isten nevében hamis tanokat hirdet valaki. Más pedig Isten igéjét saját emberi gondolataival vegyíti, s ezzel megtéveszti hallgatóit. Még az is vétkezik, aki olyan tettekkel dicsekszik, amiért Istent kellene dicsõítenie...
Fontosabb, ha Isten ajándékaira figyelünk, melyek ehhez a parancsolathoz kötõdnek. A megközelíthetetlennek látszó Isten megmondta nekünk a nevét! Fel is hatalmazott arra, hogy segítségül hívjuk õt: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsõítesz engem." (Zsolt 50,15) Tehát maga Urunk biztat arra, hogy használjuk ki ezt a csodálatos lehetõséget. Mózes, Izráel nagy prófétája, számtalanszor könyörgött az Úrhoz vízért és élelemért, a csatákban gyõzelemért. Isten meghallgatta. Ismerjük Dávid bûnbánó imádságát, magával ragadó felkiáltását a mélységbõl, és örömét, amikor Isten bocsánata elvette vétke terhét. Legszebben Jézus biztatott az imádkozásra: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetõnek megnyittatik." (Mt 7,7) Aki kér, az Istentõl kap, a keresõnek õ segít találni, s a zörgetõnek õ nyit ajtót. Nincs gazdagabb ajándékozónk nála!

Uram!
Még mindig nem tanultam meg jól imádkozni. Még mindig nem köszönöm meg mindazt, amivel elhalmoztál. Még mindig csak magamért könyörgök hozzád... Taníts meg imádkozni! Ámen.