Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. (Zsolt 9,11)

Krisztus mondja: "Tudok cselekedeteidrõl, fáradozásodról és állhatatosságodról." (Jel 2,2)

Olvasmányok: Jn 18,19-24 és Jn 10,22-30

Augusztus 15.
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: "Én, az Úr, vagyok a te Istened [...]." (2Móz 20,1-2)

Mennydörgések és villámlások között, sûrû felhõben szólalt meg a mindenható Isten Mózesnek a Sínai-hegyen, és hirdette ki törvényét, a Tízparancsolatot. A törvény kihirdetése volt a tulajdonképpeni szövetségkötés Isten és a választott nép között. Az Izráellel kötött Ószövetség dokumentuma a Tízparancsolat.
Az eredetileg kihirdetett Tízparancsolat szövege bõvebb, mint ahogyan azt ma hittankönyvekbõl tanuljuk. Benne van az Úr figyelmeztetése a törvényszegõkkel kapcsolatban és azoknak tett ígérete, akik az Isten iránti szeretetüket a parancsolatok megtartásával bizonyítják: "Megbüntetem az atyák bûnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyûlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." (20,5-6) Hallatlan aránytalanság van a büntetés és az Úr kegyelmes szeretete között. A bûn terhét és következményeit három-négy nemzedéken keresztül kell hordoznunk. Az õt szeretõ, törvénytisztelõ családok pedig beláthatatlan idõkön keresztül nyerik el irgalmát.
Érvényes-e még a mai törvénytipró és tekintélyromboló világban az Isten törvénye? Híres regényíró sok ember tapasztalatát ismerve válaszol erre a kérdésre: "Jól tudom, és Isten is jól tudja, hogy az õ parancsolatait nem fogják megtartani, és az õ szavai ellen mindenkor és mindenütt vétkeznek majd. De mindenesetre jéghidegség fogja majd körül annak a szívét, aki ezt megtöri, mert az õ húsába és vérébe is be van írva, és a jól tudja, hogy e szavak érvényesek." (Thomas Mann: Mózes) Az író itt a minden nép életében megtalálható "szívbe írt" törvényrõl beszél, és a bûn elkövetése után megszólaló lelkiismeretünkrõl. Szinte Pál apostolt idézi, aki szerint a törvény cselekedete még a pogányok szívében is benne van, "errõl lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védõ gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon [...]" (Róm 2,15-16)
Jézus nem az Isten törvényének eltörlésére, hanem betöltésére jött (Mt 5,17-18). A Tízparancsolat megmaradt Jézus kezében annak, amivé az Isten szánta. A Teremtõ Isten ezzel szabott rendet teremtett világának, elsõsorban az embernek. A törvény védi Isten nekünk adott ajándékait - az életet, a házasságot és a családot, javainkat és becsületünket - mástól, s a másoknak adott ajándékokat tõlünk. Ugyanakkor a törvény tükör, amelybõl megismerhetjük önmagunkat. Mindkét szerepére maradéktalanul szükségünk van!

Uram!
Köszönöm, hogy rendet szabtál nekem is. Köszönöm törvényed szigorúságát, tükröd kérlelhetetlenül leleplezõ erejét. Segíts õszinte bûnbánatra! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.