Tanóra a fazekas műhelyében

(Aki meg nem tér,elkárhozik).


Jeremiáshoz, Hilkijjá fiához
Így szól az Úr: Övezd fel derekad,
Kelj fel és menj a fazekas házában,
Nyisd meg szemed és alázd meg magad.

Elindult hát a próféta e szókra
A kézművesek utcája felé.
Belépett a fazekas műhelybébe.
Odaállt csendben a mestes elé.

Figyelte,miként készül a korongon
Rút agyagból egy szép ívű edény---
S sárcsomóból képlékennyé válva--
Az agg fazekas két ügyes kezén.

Látta az is,hogy hirtelen lelassul
forgásában a formázó kerék.
Váratlanul éles kis kődarabka
Sebezte meg az ősz mester kezét.

A lágy agyagot ekkor összegyúrta..
Lelke nyugodt,nincs benne bosszúság--
Indul a forgás,a kerék nem állt meg,
Kis döccenő,s az élet megy tovább..

A Próféta csak ámul és csodálja,
S hallgatja csendben,hogy mit mond az Úr.
A fazekasműhely lett iskolája,
S az Alkotótól szent titkot tanul.

Embereknek fia! Lám,ilyen anyag csak
Kezemben népem: formátlan anyag.
Alakítgatom hasznos,jó edénnyé,
Ha tenni kész s ha engem tenni hagy.

De mit a mester összegyúrta menten
Az engedetlen,eltorzult sarat,
Úgy teszek én is Izrael házával.
Ha hozzám hűtlen és makacs marad.

Megtörténhet,hogy kimondom egy népről.
Vagy egy országról,hogy kipusztítom.
de hogyaha megtér,igémet mehallva.
S megáll a mélységbe vivő úton.--

A veszedelmet én megbánom akkor,
S a megtérőnek kegyelmet adok....
Ha elindulok,ki állít meg engem?
A könyörület Istene vagyok!

Ám ha egy nép,vagy íme Jeruzsálem
Elfordul tőlem,más istent imád,
Tudhatja jól,hogy nem tűrök meg benne
Vétket és bűnt,nem tűrök meg hibát.

S ha népem,melyet maganak formáltam,
Bűnben marad,mert megátalkodott,
"Nem érdemes metérni"--mondja büszkén.
Reájuk én ítéletet hozok.

És ha nem én,ki vezeti majd őket?!
Mi lesz,hogyha orcám nem jár velük?
Ha nekik én csak hátamat mutatnám,
Elvesznének,s elveszne mindenük..

Kiálts,ne hallgass! Hirdesd hangos szóval!
A megtérésre hívó szent igét!
Ha Jákob háza hűtlen,majd megindul,
S  jöhet énhozzám valamennyi nép.

De aki nem kér,nem kaphat kegyelmet.
Aki szelet vet,az vihart arat.
És akit én kiejtek a kezemből.
Csupán ormótlan sárkupac marad...


                                     Gerzsenyi  Sándor