Szeretettel köszöntelek a Baptista keresztények közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Baptista keresztények közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Baptista keresztények közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Baptista keresztények közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Baptista keresztények közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Baptista keresztények közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Baptista keresztények közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Baptista keresztények közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy út vezet csak az égbe
Keskeny plló örvénylő ár felett.
Sötét,méységes szakadékon át,
odaöntve egyetlen út gyanánt,
két összerótt hatalmas szálfa: mint
kereszt.
A szakadék szélén egymás után
lépnek elő a vándorok.
A túlsó partról érkező sugár
megvilágítja halvány arcukat.
A mélységtől mindeggyik visszaborzad,
remegve hátrál s a híd után kutat.
Aztán riadtan zézi a keresztet,
az egyetlen utat.
Lelkek bolyongnak a félelmes parton
Vallatják az örök lét titkát
Sikoltó sírással hidat keresnek
és nem találnak sehol,csak keresztet.
Kereszt...Kereszt....Nem ismerős nekik?
Lenn tele van velük az életük.
Találkoztok mindenap, szünteleln.
Állt úton útfélen
Teplomunk tornyán égre csillogott,
setéten állt minden oltáron ott,
és határszéleken árválkodott.
Odaűzték a magányos tetőre,
ezerszám őrködött a temetőre.
Ó, még ékszert is csináltak belőle,
és olyan megszokott lett...megszokott.
Most mégis mernek megindulni rajta,
hogy átjussanak fénylő,biztos partra,
Úgy rengetik a megszokott keresztet.
Sikoltó sírással hidat kersnek.
Az az egyetlen út a túlsó partra,
nekik gyúny,nekik ítélet jele,
mert odalenn nem törődtek vele.
De az a gyerek...mintha nem is félne.
Mosolygó arccal odalép a szélre,
s a nagy kereszten úgy indul a lába,
mintha Isten mentő kezén járna.
És az az asszony...nem szédül alá?
--hisz a magányos hídon nincsen korlát.---
Nem! Míg ott lenn a pusztaságokon járt,
kereszt vezette,kereszt támogadtta,
s biztos a lépte,
bármit üvölt a gyilkos ár alatta.
Remegő térddel megindulna más is.
---Most jó volna a kereszt menedékül!---
de meginog s a titkos mélybe szédül.
Mind odaérünk.
Megáll a szívünk és meghűl a vérünk.
S aszerint vár ránk a kegyelem,ítélet,
hogy lentt a kereszt lelkünknek mivé lett.
A szédítő kavargó ár felett,
sötét,mélységes szakadékon át,
odaöntve,egyetlen út gyanánt
vár reánk a kereszt.
Túrmezei Erzsébet
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!