" MESTER,MONDJAD!"

"És felelvén Jézus,mondja néked.
Simon,van valami mondanivalóm néked.
És az mondta: Mester,mondjad,"
(Lk 7:40)

Úr Jézusom! Emlékszem,nagyon sokszor
volt számomra sok mondanivalód,
de nem akartam még a szent valót.
hogy megszabadítsd lelkem a gonosztól.

Csak azt szerettem volna olykor-olykor,
hogy bennem más ne lássa,csak a jót,
Aztán szavad bús büntetésben szólt.
s most látom csak,hogy áldás volt az ostor,

Most hallom Igéd és visszaemlékezem,
túlnőve minden titkos tüzű vészen,
mikor lelkem házadban megpihen:

Élőid közt voltam,mégis hallottad.
mert zárva volt Igéd előtt szívem.
De most kitárom,s várom:

"MESTER, mondjad"!

BALOG MIKLÓS

Válasz

MIT ELVETTÉL

Én most azért dicsérlek hálatelten,
mit elvettél,Uram,kegyelmesen,
megüresítve szívem és a lelkem.
hogy Tőled így mennél többet vegyen.

Elveted,ó,a Bárány vére árán
a Sátán adta vad természetemet,
a kárörömet más bajának láttán,
s vak ösztönöm,mely annyit vétkezett.

A bosszúállást,mely parázslott bennem.
s amelyet táplált titkos gyűlölet,
elvetted azt,mit legjobban szerettem.
magam szerelmét,titkos bűnömet.

Önigazságom,mely sohasem várt,Rád,
az "én"- szerezte kétes érdemet.
elvetted rólam,ó a törvény átkát.
s érezni hagytad,szíved,hogy szeret.

Elvetted azt,mi némán tett hazuggá,
álarcomat ,a rút képmutatást,
közömbösségem.,mely alig vált múlttá.
hamisságom,hogy többé már ne lásd.

mert fájt Neked mindig bűntetned engem,
S hogy emléked tisztult szívembe vésd.
elvetted,nagy csodát művel bennem.
a bűn-okozta lelki szenvedést.

A hályogot szememről:kétkedésem,
mely mételyezte Igéd igazát,
bálványaim,miket szívembe véstem,
s elvettél mindent,mi káromra vált.

Így most azért dicsérlek hálatelten,
mit elvettél,Uram,,kegyelmesen,
,,megüresítve szívem és a lelkem.,
hogy Tőled így mennél többet vegyen!

BALOG MIKLÓS

Válasz