Szeretnénk tudni jövőnket, hogy mi lesz velünk holnap, és hogy mi fog történni azután. Sok minden jöhet, és mi mindenről nem tudhatunk, de azért sok olyan dolog van, amiről tudjuk, hogy bizonyosan be fog következni, hiszen jövőnk a mából következik. Azt, hogy mi van ma, annak az okát pedig múltunkban kell keresnünk. Életünk események sorozatából tevődik össze, és így van az, hogy amit a tegnap elkezdtünk, az a mában folytatódik és holnap, vagy holnapután ér véget. Nem csak szóbeszéd az, hogy múltunkban van jelenünk és jövendőnk. Meg az sem, hogy akinek nincs múltja, jövője sem lehet.

Korunk nagy kérdése, hogy hova tart a világ, mit hoz a holnap, van-e egyáltalán megmaradás, jövendő? Erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha ismerjük a jelent és a múltat, mégpedig  a világ kozmikus értelemben vett történetét. Azt kell tudatosan érzékelnünk, hogy a természet, a világegyetem honnan indult, merre tart, vagyis mi a fejlődése és kiteljesedése. Ehhez elengedhetetlenül fontos az, hogy felfedezzük a természeti és kozmikus világ végső teremtő forrását, a világteremtő Istent. Amíg ez nem történik meg, nem azt valósítjuk meg, nem arra használjuk belső és külső adottságainkat, amire azokat kaptuk, és amikor döntéseink ellenkeznek a világrenddel, bizonytalanná válik sorsunk, és életünk.

A világteremtő erő, Isten, a káoszból, a rendezetlenségből megvalósította a kozmikus világrendet. Első lépésként létrehozta a rendezett anyagi világot. A világ kiteljesedésének következő lépése volt az élet megjelenése, aminek csúcspontja az ember. Az élet megjelenése az élettelen világgal szemben már egy magasabb rendű kiteljesedés.  Az emberi tudat és a tudati világ létrejötte pedig egy újabb lépés a teljesség felé. A teljesség akkor valósul meg, amikor a teremtett dolog eggyé válik a teremtő erővel, Istennel, és nincs többé rendezetlenség, káosz, a halál elvettetik, a mulandóság erői semmivé lesznek.

Jövőnket tehát az határozza meg, hogy a teljesség felé vezető keskeny úton járunk, vagy pedig a veszedelembe vezető széles  utat választottuk, ahol a halál velünk jár.

Ámen