A legtöbben azt gondolják, milyen boldogok lesznek, amikor szemtől-szembe meglátják Jézust, de eszedbe jutott már az, hogy Ő is izgatottan várja, hogy találkozzon veled?

December volt. Vidéken voltam Kínában, három órányi távolságra Pekingtől. A hőmérséklet mínusz 10 fok körül volt. Látszódott a leheletem abban a fűtetlen raktárhelyiségben, ahol abban az időben laktam és Bibliaórákat tartottam.

Tizenöten ültek körülöttem. Egyenként kellett beosonniuk, nehogy a rendőrség elkapja őket. „Nem félsz, hogy börtönbe kerülsz” – kérdezte egyikük. „Te félsz?”- kérdeztem vissza. Tilos volt keresztényeknek összejönni ilyen formában, ahogy mi tettük. Azonban, ezek a hívők annyira éhezték az Igét, hogy még az életüket is hajlandóak voltak kockára tenni egy Bibliaóráért.

Aznap 13 órát tanítottam. Az alkalom a végéhez közeledett és imádkoztunk. Egyszer csak egy 87 éves néni elkezdett énekelni.

Korábban tolmács segítségével beszélgettem vele, így ismertem a történetét. Egy háború elválasztotta őt a férjétől. Miközben a japán és kínai katonák harcoltak körülötte, ő elbújt egy épület sarkában. A barátait sorra megölték, de a katonák egyszerűen elmentek mellette, mintha ott sem lett volna.  

Végül a lövöldözés alábbhagyott és a katonák visszavonultak. „Rögtön azt gondoltam, hogy Istennek léteznie kell, mert nincs más magyarázat a megmenekülésemre. Meg akarom ismerni ezt az Istent.” Tíz év telt el, mire hallott egy keresztény gyülekezetről, akik titokban találkoztak az otthona közelében. Kézen fogta a lányát és így szólt: „Most elmegyünk abba a gyülekezetbe, ahol találkozhatunk azzal az Istennel, aki tíz évvel ezelőtt megmentette az életemet.” Így is tettek és ott megismerte Jézus Krisztust.

Most itt voltam én 20 évvel később, egy elhagyatott gyárépületben, ahová egy család titokban beköltözött. Az Istennel való bensőséges kapcsolatról tanítottam, de ez a 87 éves néni még valóságosabbá tette számomra a tanítottakat. Becsukta a szemét és elkezdett énekelni. Amint a gyönyörű dalt énekelte mandarin nyelven, könnyek kezdtek csorogni ráncos arcán, megáztatva sugárzó mosolyát. Bár nem értettem a szavakat, amiket énekelt, hirtelen megéreztem Isten jelenlétét egy hatalmas módon.

Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, és amint körülnéztem a szobában láttam, hogy mások is sírnak. „Minden nap várja, hogy találkozzunk” – mondta az idős hölgy angyali mosollyal az arcán.

Igen, igaza volt. Jézus alig várja, hogy meglássa a menyasszonyát. Az Újszövetség Krisztus menyasszonyának hív minket. Egy nap el fog jönni, hogy aztán örökre vele legyen.

Jézus azt mondta: „Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. 3 Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2-3).

Egy nap meg fogjuk hallani amint az univerzum visszhangozza a meghívást: „Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” (Máté 25:6) Abban a pillanatban meg fogod látni Őt, akinek a szenvedélyes szeretete olyan nagy volt, hogy úgy gondolta, inkább meghal, minthogy nélküled éljen.

Steve McVey