Ha megáll a fejlődésed, nem fogsz örülni munkatársaid és üzlettársaid társaságának. Legtöbb esetben ez is a növekedés hiányának tünete, és közvetlen összefüggés mutatható ki közte és aközött, hogy nem vagy hatással a környezetedre. Ha jó vagy abban, amit csinálsz, mindenki téged keres és hozzád fordul tanácsért. Tőled akarnak segítséget, szükségük van a szakértelmedre ezernyi kérdésük és aggodalmuk vonatkozásában. De ha felhagysz a növekedéssel, akkor valaki máshoz fognak fordulni. A személyes fejlődés segít az emberekre összpontosítani, és eléri, hogy ők is rád figyeljenek. Nos, mit tehetsz ma azért, hogy újat kezdj? Kezdd el „beporozni” környezetedet. A méhek egész életüket azzal töltik, hogy virágról virágra szállnak, és magukkal viszik a virágport egyikről a másikra. Mi az eredmény? Növekedés! A méhek beporzó tevékenységének köszönhetően több virág nő a kertben, és a környezet szebb lesz. Az életben a „beporzás” azt jelenti, hogy az ezerféle forrásból származó információk közül felismered az igazán értékeset, és azt különféle módokon továbbadod másoknak. Kezdj el megoldásokat keresni olyan helyen, ahol senki sem számít rá. Pál azt írja: „éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét” (2Timóteus 1:6 RÚF), különben kialszik, és te unottá válsz. Szánj minden nap egy bizonyos időt a személyes növekedésre. Fedezd fel, hol tudsz legjobban gondolkodni, és látogasd meg gyakran azt a helyet. Kelj fel korábban, használd ki az ebédszünetedet, és kapcsold ki a tévét esténként. Az idő és a hely nem számít, az a fontos, hogy következetesen tedd. Eugene S. Wilson mondta: „Csak a kíváncsi ember tanul, és csak az elszánt küzdi le a tanulás akadályait. Engem mindig sokkal jobban érdekelt, hogy egy ember mennyire kész vállalni a kihívásokat, mint az, hogy mekkora az intelligenciahányadosa.” A veleszületett kíváncsiság gyakran sokkal többet árul el az emberről, mint az intelligencia. A lényeg, hogy ha sikert akarsz elérni, el kell kötelezned magad a személyes növekedésre.