Eltörlöm hûtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhõt. Térj hozzám, mert megváltottalak! (Ézs 44,22)

Isten eltörölte a követelésével minket terhelõ adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kol 2,14)

Olvasmányok: Jel 14,6-7(13-16) és 2Krón 35,20-27

Október 1.
Jézus mondta: "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,12-15)

Általában nélkülözhetetlennek tartjuk a szeretetet, pedig a lényegét meghatározni nem is igen tudjuk. Ahol élet van, ott szeretetnek is lennie kell, a szeretet az élet napsugara. Ha egyszer kihûlne a Nap, elpusztulna a földi élet. Így sínylõdik, sõt pusztul az ember élete is szeretet nélkül.
Ugyancsak nehéz kérdés a szeretet mértéke. Maga a "szeretek, szeretem, szeretlek" szavak is többfélét jelentenek: elvisellek, kedvellek, rokonszenvvel vagyok irántad, vonzódom hozzád; szeretlek, mert kapni akarok tõled, szeretlek, mert adni akarok neked - sõt: imádlak. Melyik az igazi? Hol a mérték? A szeretet kettõs parancsának második része igazít el minket: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Találó mérték ez, hiszen önmagát mindenki szereti, önszeretetre senkit sem kell tanítani. Ne szeress jobban senkit, csak úgy, ahogyan magadat!
Jézus tovább szigorít a mércén. Azt mondja tanítványainak, úgy szeressék egymást, ahogyan õ szerette õket. Õ pedig mértéktelenül szerette õket. Pedig nem lehetett könnyû olykor elviselnie sem tanítványai vegyes csapatát. Könnyen lelkesedõk és kétkedõk, szájhõsök és gyávák is akadtak közöttük. Jézus azonban úgy szerette õket, ahogyan õt az Atya. Melyikünk vállalja a szeretetnek ezt a mértékét? És akkor még nem is gondolunk arra, hogy Jézus még ezt a csúcsot is túlszárnyalta: Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ez a szeretet abszolút és felülmúlhatatlan világrekordja. Jézusunk errõl nemcsak beszélt, de a kereszten maradéktalanul teljesítette is. Ezt már nem várja el minden követõjétõl. Tanítványai között azonban mindig és mindenfelé akadtak olyanok, akik feláldozták életüket övéikért, népükért vagy az Isten dicsõségéért. Õk így viszonozták - adták tovább Jézus szeretetét.
Reményik Sándor vallotta magáról: "Isten, mint völgyhidat, kifeszített engem a mélységek fölé, hogy összekössek messze partokat; lelkek serege rajtam áthalad, így esnek rajtam találkozások, testvériségek, barátságok." Ez is szeretet: összekötni azokat, akiket elválaszt egymástól az élet. Jézus szeret így, induljunk el nyomában!

Uram!
Szereteted jelét sokszor veszem észre. Ezért bennem is fellángol a vágy, szeretnék hozzád hasonlítani. Ne engedd, hogy csak beszélni tudjak a szeretetrõl. Indíts tevékeny szeretetre. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.