Bár még sötétség borítja a földet, sûrû homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsõsége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2)

Jézus mondta: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn 12,46)

Olvasmányok: Jel 19,4-9 és Jn 9,13-23

Augusztus 9.
Megkérdezték tehát tõle: "Ki vagy te?" Jézus így válaszolt nekik: "Az, akinek eleitõl fogva mondom magamat. Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felõletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tõle hallottam." Õk nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Jézus tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves." Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. (Jn 8,25-30)

Szívet melengetõ ennek a vitának az utolsó mondata. Ezt szeretné elérni minden mai igehirdetõ és hitoktató. Persze, hiába tanulnánk meg Jézustól az igehirdetés mesterfogásait vagy az eredményes vita módszereit. Jézus "sikere" nem a módszerben, hanem személyében van. Amirõl beszél, a benne való hit, azt õ ajándékozza is.
Akkori ellenfelei szemtõl-szembe találkoztak vele. A mai ellenfelek is számolnak azzal, hogy õ valóban élt, s mûködése átformálta a világ arcát. A benne való hit mégis több annál, mint annak elismerése, hogy õ valóságos és jelentõs történelmi személy volt. Õ ezen túl az, akinek kezdettõl fogva mondta magát. Most éppen "Emberfiának", aki sokkal több mint egyszerû küldött, mert benne maga az Isten van itt közöttünk.
Vitázni, érveket felhozni ellene mindig könnyebb, mint hinni benne. Hiszen egyáltalán nem természetes a hit, nem születik meg érvekre, nem terem magától, nem is az ember produktuma. Kizárólag Jézus ajándéka. Akinek nincs hite, nem kell emiatt szégyenkeznie. Egyikünk sem született Jézusban való hittel, szeretettel vagy erõszakkal sem tudták belénk nevelni a szülõk és a nagyszülõk. Jézus ajándéka. Õ akkor, ha szükséges volt, vitázott, ellenfeleinél jobban ismerte az Írást, ezért nyert csatákat. Számos csodát is tett, de a "jóllakottaknak" és a meggyógyítottaknak is csak egy része jutott el a benne gyökerezõ üdvösséges hitre. A legnagyobb tette az volt, hogy "felemeltetett" a golgotai keresztre, s a világ csúfságává lett. Ott a Koponyák hegyének színpadán mindenki elõtt nyilvánvalóvá tette: "Így szerette Isten a világot!" Jeruzsálem falain kívül egy ártatlanul meghurcolt és kicsúfolt ember sorsa hirdeti: ember, ezt érdemled bûneid miatt. Ám ezt a szenvedést átvállaltam érted, ezért küldött el az Atya. Ezért a szenvedésért és halálért van még számodra is bocsánat!
Ezt mondja nekünk is: "Van még számotokra is bocsánat!" Azért hirdeti, hogy higgyünk benne!

Uram!
Szeretnék hinni benned, Uram. Erõsítsd hát gyenge hitemet. Szeretnék búban és örömben beléd kapaszkodni. Fogd hát kezemet. Szeretnék veled járni holtam napjáig, ne eressz el. Ámen.