Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1b)

Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. (Lk 10,20)

Olvasmányok: Mt 17,14-20(21) és 2Krón 5,1-14

Szeptember 10.
Jézus mondta: "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6,24)

Csak vígjátékokban fordulhat elõ az, hogy valaki egyszerre s azonos feltételekkel szolgál két gazdának. Nem tud elszámolni az idejével az egyiknek, ha éppen a másik megbízását teljesíti. Elõbb-utóbb kiderül a helyzet tarthatatlansága. S akkor mindkét gazda gyorsan túlad a szélhámos szolgán.
Jézus nem tiltja a két úrnak való szolgálatot, egyszerûen képtelenségnek tartja. Mégis sokan megpróbálják, s kockáztatják vele nemcsak belsõ nyugalmukat, de a Mindenható róluk alkotott végsõ ítéletét is. Hiszen ez a kettõs szolgálat vagy "a kétfelé sántikálás" az elsõ parancsolat területe. Annakidején Illés próféta kérdezte meg az Isten népét: "Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek õt, ha pedig a Baál, akkor õt kövessétek!" (1Kir 18,21)
Az egyik úr nem más, mint maga az Isten. A mammon pedig mindaz, aki vagy ami az Isten helyére törekszik életünkben. Jézus határozottan le akar beszélni minket a párhuzamos szolgálatról.
Sok embernek mammona a pénze, a vagyona. Ez az igazán népszerû bálvány. "Akinek pénze van, mindene van, s biztonságban érezheti magát" - tartják sokan. Akinek nincs, az pedig kétségbeesik, azt hiszi, azért boldogtalan, mert szegény. S így üres zsebekkel is mammonimádó. Közben pedig elfeledkeznek arról, hogy üres tenyérrel hal meg a gazdag is, a szegény is. Amit összegyûjtöttünk, azt itt kell hagynunk, nem vihetjük magunkkal.
Látnunk kell, nem maga a pénz áll szemben az Istennel, hanem annak szeretete és szolgálata. Aki az anyagi javakat szereti, és a megszerzésüket teszi élete céljává, az nem tudja Istent szeretni! A mammon odaáll Isten és közénk. Elõször csak az élet egyik vagy másik részét vonjuk ki Urunk fennhatósága alól: "Szeretem az Istent, övé a vasárnapom, de ne szóljon bele, hogyan szerzem, s mire költöm a pénzem!" - mondja az is, aki jó keresztyénnek, hûséges Krisztus-követõnek vallja magát.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy boldogulásunk Urunk kezében van. Azok boldogok, akiknek szívét megragadta az Isten szeretete. Akik tudnak bõvelkedni és szûkölködni is, s megtanulták a keveset is sokfelé osztani, s tudnak a pénzükkel is másoknak örömet okozni.

Uram!
Köszönöm, hogy kezedben van életem és sorsom, békességem és üdvösségem. Elhalmozol szereteteddel, s megajándékoztál megelégedettséggel is. Vedd el szívembõl az irigység szikráját is, indíts arra, hogy segítsem embertársaimat. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.