Világosságom és segítségem az Úr, kitõl félnék? (Zsolt 27,1a)

Jézus Krisztus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." (Jn 14,1)

Olvasmányok: Mk 7,31-37 és ApCsel 9,1-9(10-20)

Lekció:Mk 7,31-37 Ézs 29,17-24 .

Igehirdetési ige:Róm 3,28-31

Szeptember 7.
Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bûnös embernél szállt meg." (Lk 19,6-7)

Zákeussal nyilván "forgott a világ", nem számított arra, hogy Jézus megszólítja, lehívja a fáról, sõt szállást is kér tõle. Jó, hogy sietségében nem esett le a fáról. Örömmel tárta ki otthona ajtaját vendége elõtt.
Ez a látogatás sokkal több, mint futó vendégség, mint a vándornak nyújtott pihentetõ éjjeli szállás. Jézus "megszállnom" szava így is fordítható: "a te házadban kell maradnom". Õ akkor is ott marad egy családi hajlékban, ha késõbb feladatai miatt tovább kell indulnia. Jézus ott él, ahol "szeretetben egyek, és hitben járnak férj és feleség". Ott él abban a boldog házban, ahol "a szülõk imádsága Jézusra bízza a kicsinyeket". S boldog az az otthon, amelynek szorgalmas népe a mindennapi tennivalók közben sem feledkezik meg róla, mert még a munkáját is Jézus tetszésére végzi (Ph. Spitta nyomán).
Arany János így emlékszik gyermekkorára: "Öreg szüleim [...] rendkívül vallásosak voltak, e hajlam rám is korán rám ragadt, az ének és a Szentírás vonzóbb helyei lettek elsõ tápja gyöngye lelkemnek. A kis bogárhátú viskó szentegyház volt, hol fülem soha egy trágár szót nem hallott [...]. A zsoltárokat, a Biblia vonzóbb részeit emlékezetemet meghaladó idõ elõtt hallásból már elsajátítottam. A Bibliának nem maradt része olvasatlan [...]." Sok drága, sokszor haszontalan ajándék helyett miért nem ilyen otthont nyújtanak mai szülõk gyermekeiknek? Jézus kész arra, hogy betérjen családi otthonainkba.
Jézus szavait sokan hallhatták. Jerikó lakói pedig zúgolódni kezdtek Jézus ellen. Ez több volt puszta irigységnél: "Miért nem hozzám jött be Jézus? Mindazzal, amim van, magam is vendégül láttam volna!" - mondhatta egyik-másik. A zúgolódás Jézusnak szólt: "Hát õ nem tudta, hogy Zákeust mindenki utálja? Ebben a városban õ a legnagyobb bûnös!" Igen, ha tényleg õ az elsõ a város bûnösei között, akkor éppen neki volt legjobban szüksége arra, hogy Jézus megszólítsa, s betérjen hozzá!
Urunk ma sem azt nézi, kik voltunk eddig. Arra gondol, ki lehet belõlünk, ha egyszer szemtõl szembe kerülünk vele. A rabbik álláspontja az volt, mindenki elõbb térjen meg, bizonyítson, akkor befogadják, sõt szeretni fogják. Jézus megelõlegezett szeretettel fordul felénk, s ez a szeretet végzi el életünk megújulását.

Uram!
Tudom, hogy nem tudlak megelõzni. Már akkor szerettél, amikor még nem hallottam rólad. Már akkor hívtál, amikor még nem ismertelek. Számodra nincs elveszett ember. Én sem voltam az. Megálltál mellettem, és megszólítottál. Áldott legyél ezért! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.