Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bûneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! (Mik 7,19)

Jézus mondta: "Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem." (Jn 12,47b)

Olvasmányok: 1Pt 5,1-5 és 1Krón 28,1-13

Szeptember 4.
Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja õt?" Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol elõzõleg volt? A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettõl fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni õt. (Jn 6,60-64)

Egy nappal elõbb történt a csodálatos kenyérszaporítás, Jézus megvendégelt ötezer embert. A csodának óriási sikere volt. Az emberek "el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék" (6,15). Amikor ezt Jézus észrevette, visszavonult a hegyre.
A csodának híre ment, a sokaság egyre szaporodott. Lázasan keresték Jézust, s meg is találták a Galileai-tenger túlsó partján. Urunk ismerte gondolkodásukat, meg is mondta nekik: "...nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekbõl, és jóllaktatok. Ne veszendõ ételért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek [...]." (6,26-27) Ezekkel a mondatokkal hosszú beszélgetés, egyre élesebb vita kezdõdött Jézus és hallgatósága között. Urunk kijelentette: "Én vagyok az élet kenyere. [...] ez az a kenyér, amely a mennybõl szállt le [...]: ha valaki eszik ebbõl a kenyérbõl, élni fog örökké [...]." (6,48.50-51)
Ekkor kezdtek többen hátat fordítani Jézusnak. Csalódtak benne. Azért csalódtak, mert Jézus nem olyan, amilyennek gondolták, sõt kitalálták. Jézus más. Ezeknek az embereknek, a tömegnek Jézus csodái kellenek, a földi élet nehéz kérdéseit megoldó tüneményes segítsége. Arra a Messiásra viszont nincs szükségük, aki csak "másodlagosan" ad kenyeret is, viszont igazi ajándékként önmagát adja. Mi is sokszor beérjük azzal, ha keze mozdul értünk, de õ maga távol marad tõlünk. Pedig ahogyan jóllakatta az ötezret, szeretne önmagával is, testével és vérével táplálni bennünket is. A búzából készült kenyér néhány órára elégít meg, a mennyei kenyér viszont az örök életre táplálja azt, aki hittel veszi magához.
Az ötezer átélt egy csodát, s egy napra jóllakott. Csak kevesen vették észre a csodán túlmutató jelet. A jel a mennybõl érkezõre, az Isten küldöttére mutatott, aki mennyei kenyérrel az örök életre hívja az Isten népét. Akik ezt elutasították, nem tudták, mit veszítenek!

Uram!
Testi voltomban szólítottál meg, de kezed tele van lelki-szellemi ajándékaiddal. A földi élet keretei között találtál rám, de önmagaddal táplálsz az örök életre is. Köszönöm, hogy éhséget és szomjúságot ajándékozol, s ki is elégítesz. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.