Napkelettõl napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét! (Zsolt 113,3)

A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsõítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. (Róm 15,5-6)

Olvasmányok: Jn 12,20-26 és 2Kor 1,3-7

Lekció:Jn 6,1-15 Gal 4,21-31

Igehirdetési ige:Ézs 54,7-10

Március 15.

"A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint..." (Róm 15,5)

Vajon hány olyan nap van az életünkben, amikor megvalósul a tökéletes békesség? Hány olyan nap van, amikor senkivel sem kell konfliktusba kerülni, vagy szívünket nem nyomasztja semmi feloldatlan békétlenség vagy viszály? Bizony a sokszor emlegetett stressz vagy annak gyakori következménye, a depresszió fájdalmasan jelzi életünkben a türelmetlenség, a vigasztalhatatlanság és az egyet nem értés jelenlétét. A történelemben, nemzetek sorsában, családokban, munkahelyeken, illetve bárhol, ahol emberi közösségek vannak, kitapintható, hogy milyen sokan és sokat szenvednek az alapvetõ szeretet és a másik ember megértésének a hiányától.
Pontosan ezért milyen reményteli az, ha kiszolgáltatott életünkbe és megoldatlan helyzeteinkbe mégis vigasztaló szó érkezik! Milyen felemelõ, ha mi magunk tudunk vigasztalni ott, ahol fájdalmas keserûség ütötte fel a fejét! Milyen hatalmas béke az, amikor a békétlenség helyét megbocsátás és egyetértés veszi át!
Isten igéje ezen a mai napon arra bátorít bennünket, hogy mindezek ne csupán távolinak tûnõ álmok maradjanak. Õ maga a biztosíték és az ígéret arra, hogy a békétlenség, a reménytelenség és a kilátástalanság megváltozhasson az életünkben. Õ maga a türelem és a vigasztalás, hiszen nem mindegy számára, hogy mi történik velünk. Annyira nem mindegy, hogy életünk minden bánatáért és terhéért önmagát adta cserébe. Eljött közénk, hogy elindulhasson egy új folyamat az életünkben, és megismerkedhessünk egy új világ mustármagból hatalmas fává növekedõ reménységével.
Jézus Krisztus akarata szerint a szeretet és az egymásnak való megbocsátás az, ami Isten segítségével munkálni tudja bennünk a békességet és az egyetértést. Az élet harcaiban szerzett sebeinket pedig hadd gyógyítsa a mi Urunk, ahogyan ezért a 66. énekünk 2. versszakában is fohászkodunk: "Ó, légy velem küzdelmeim közt, / Erõnek Lelke, légy velem! / Sikernek harmatával öntözd / Munkámat, édes Istenem! / Hozzád sóhajt, aki erõtlen, / Segélyül hívja szent neved. / Hû gyámolom nehéz idõkben, / Ne hagyj el, örök szeretet!"

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.