Hiába keltek korán, és feküsztök késõn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget. (Zsolt 127,2)

Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Olvasmányok: 1Thessz 5,16-24 és Ézs 30,1-17

December 18.
"Íme egy fiatal nõ teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el." (Ézs 7,14)

"Immánuél" azt jelenti: Velünk az Isten - írja Máté evangélista, amikor idézi Jézus születésének bejelentése kapcsán a fenti ézsaiási próféciát. Immánuél - Jézus egyik adventi neve tehát.
Velünk van, azaz közöttünk van az Isten. Nem ismeretlen számára, mit jelent embernek lenni. Jézus több mint harminc évet élt valóságos emberként a földön, ezért nem kívülálló a Teremtõ Úr. Nem kívülrõl és felülrõl, de mint közülünk való belülrõl és a magunk szintjén vizsgálja kérdéseinket. Nincs jogom azt mondani: "Ne szólj bele, nem érthetsz hozzá!" S azt sem: "Lehetetlent követelsz tõlem, Uram!" Hiszen Jézus nagyon nehéz emberi sorsot vállalt: ártatlanul vádolták, és kegyetlenül megkínozták, népe kitagadta, és az idegen hatalomnak kiszolgáltatva keresztre feszíttette. Cserélnénk-e sorsával? Mennyivel elviselhetõbb a magunké!
Velünk van az Isten Jézus Krisztus által, azaz bennünk, közöttünk és általunk egyházában, amely "teste", mai megjelenési formája. Õ az egyház feje, mi pedig tagjai vagyunk neki is, egymásnak is. Mindenki megtapasztalhatta már a Krisztus-test valóságát. Tartozunk valahová, Krisztus áldozata révén egy közös cél által összekovácsolt közösségbe. Sokfélék vagyunk, de abban egyek, hogy akaratából vagyunk a világon, s kegyelmébõl az örökkévalóság felé menetelünk. Õ mindig itt van közöttünk: Terhet hordoztunk, s egyszer csak mellénk álltak ismerõsök vagy ismeretlenek, segítettek. Mozdulatuk Krisztus mozdulata volt. Észrevették gondunkat-bánatunkat, megvigasztaltak: szavuk krisztusi szó volt... S csak az Úristen a megmondhatója, mennyi imádság szállt fel értünk a Krisztus-test tagjaitól trónjához!
Immánuél, Jézus Krisztusban velünk az Isten! Velünk, s rajtunk keresztül mindenki mással is. Legyen Isten népének egymást hordozni tudó az élete! Járjunk nyitott füllel, halljuk meg emberek sírását, panaszát, s vigasztaljunk Jézus szavával! S õ maga ad kellõ erõt nekünk ahhoz, hogy nevében felemeljük az elesettet, célhoz segítsük az eltévedtet.

Uram!

Utamra áraszd fényedet!
Vezessen áldó, hû kezed!
Te légy vezérem nehéz ösvényen, Jézusom!
Te légy vezérem nehéz ösvényen, Jézusom! [...]

Ha látok sírót, szenvedõt,
Te adj szívembe szent erõt,
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom!
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom! (EÉ 105,2.5)

Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.