Istenem, gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre..., amelyet megváltottál (Zsolt 74,2)

Jézus mondta: "A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni egyházamon." (Mt 16,18)

Olvasmányok: Mt 23,37-39 és Ézs 8,23-9,6

December 6.
[...] itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. (Róm 13,11)
Népdalok, tréfás diáknóták és templomi énekek szólnak a reggel szépségérõl és örömérõl. Isten népét a reggel megérkezése urának jóságára emlékezteti:

Ó, nap, mily gyönyörû vagy,
Az Úr jósága mily nagy!" (EÉ 101,1)

Bármennyire fontos része is életünknek az éjszakai alvás, a vele járó kikapcsolódás és feltöltõdés, amikor elmúlik az éj, csörög az óra, felkelünk, hogy eleget tegyünk feladatainknak. A "hétalvó" pedig kötelességet mulaszt.
Pál apostol máshol is ír a keretek között tartott élet hasznáról ("megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem a testemet" - 1Kor 9,27), itt azonban nem a napi feladatainkra akar figyelmeztetni. Alvó hitünket ébresztgeti. Az a keresztyén alszik, aki megszokta a kegyelmet. Aki Isten mindennapi ajándékaira úgy tekint: "ez nekem jár, ezt mind elõre megszolgáltam." S ha netán valamit kér vagy vár tõle az Úr, így válaszol: "én már eleget adtam, én már eleget tettem!" Az a keresztyén alszik, aki elfelejtett csodálkozni azon, hogy még mindig szereti, még mindig hordozza õt az Isten. S aki alszik, nem tud törõdni a rábízottakkal, könnyen válik közömbössé, átalussza a jótett alkalmait is.
Luther ezt írja: "Találó, hogy az apostol a levél olvasóit felserkenésre inti, jóllehet nem volnának keresztyének, ha már fel nem serkentek volna. Csakhogy Isten útján megálltak. Ez pedig annyi, mint visszafelé haladni. Elõbbre jutni pedig annyi, mint folyvást újat kezdeni!"
Isten harsonája ébresztõt fúj, órája jelzi felkelésünk sürgetõ idejét. Új napja megújult kegyelmérõl beszél. Kezdjük hát napjainkat hálaadással, örömmel és bûnbánattal. A naponkénti bûnbánat a naponta szükséges megtérés. Ezek után vegyük számba dolgainkat, s örüljünk annak, hogy kaptunk feladatokat, s erõt is azok elvégzéséhez.

Uram!
Köszönöm neked, hogy minden reggel megújul irgalmad. Ne engedd, hogy megszokjam ezt. Ezért

ha bûnnek terhe földre vet,
Gonosz tõrébõl ments te meg,
Vezess a fényre, igaz ösvényre, Jézusom" (EÉ 105,4)!

Segíts hátat fordítanom a rossznak! Segíts elfelejtenem azt, amit már megbocsátottál! Segíts megvalósítanom mindazt a szépet és jót, amit megálmodtam, amit a veled való beszélgetésben elterveztem! Segíts ma is örömet szerezni az enyéimnek, a tieidnek! Hadd legyen egész napom a tied! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.