József ezt mondta testvéreinek: Ne civakodjatok az úton! (1Móz 45,24)

Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. (Ef 4,3)

Olvasmányok: Mt 27,27-30 és Ézs 8,1-15

December 5.
"...meglátogat minket a felkelõ fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak [...]." (Lk 1,78-79)

A sötétségtõl félõ vagy az éjszakában eltévedt ember számára felejthetetlen élmény a napkelte. Ízes szavaink csokra bizonyítja a reggel örömét: derengés, hajnalhasadás, felkelõ fény, naptámadat. Ez utóbbi szerint a felkelõ nap sikeresen "támadja meg", ûzi el a sötétséget. Naptámadat: ez a szó Jézusunk egyik adventi neve.
Jézus fényével bevilágít a mindennapi élet sötét zugaiba. Saját érdekem, hogy segítségével megismerjem önmagamat és környezetemet. Sõt azt is belássam, nincs értelme mentegetõzésnek, tetteim másra hárításának. Ugyanakkor a világosság megszabadít a sötétség rémeitõl, a halálfélelemtõl, a holnap bizonytalanságától.
Jézus fénye mellett az is kiderül, hogy a sötétségben állandóan veszélyeknek vagyunk kitéve: Jézus követõi nem mentesek a kísértéstõl, sõt! Minél közelebb van valaki hozzá, annál inkább ki van téve az "õsellenség" támadásának. S minél közelebb van Urunk második adventje, annál hevesebben támad az ördög, "nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van" (Jel 12,12). Nem lehetünk eléggé éberek tehát, nem hanyagolhatjuk el a Jézusra figyelést, a buzgó imádságot sem!
Ahogyan a hajnalka virágja kinyílik reggelenként, a napraforgó pedig tányérját kelet felé fordítja, úgy forduljon arcunk és szívünk Isten igéjének világossága felé. S akkor még arra is képessé tesz minket, hogy fényét - mint a hold a napét - tovább sugározzuk:

Az Isten küld, testvéreim, tinéktek
Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét
A testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.
(Sík Sándor [cím nélkül])

Ó jöjj, ó jöjj, Naptámadat,
És hozd vigasztalásodat,
Ûzd el a sötét éj ködét,
És vesd el minden félelmét! (EÉ 133,3)

Uram!
Légy áldott, hogy bevilágítasz életem sötétjébe! Hadd ítéljem el magam is, amit ott feleslegesnek, károsnak ítélsz. Engedj örülnöm, amikor bocsánatod elûzi belõlem a rosszat, a károsat, a hiábavalót! Segíts, hogy bocsánatod erejével magam is szembeszálljak a rosszal, a kísértéssel, a félelemmel! Mindezek után pedig szentelj meg, hadd legyen fényedbõl fénysugár az életem! Add meg, hogy a tõled kapott világosság fényénél mások is hazataláljanak hozzád! Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.