Megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezõket. (Zsolt 107,9)

Mi pedig valamennyien az õ teljességébõl kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn 1,16)

Olvasmányok: Mk 6,7-13 és Jel 14,14-20

Október 30.
Azután így szólt [Jézus] tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!" (Lk 17,1-3)

Gyermek- és ifjúságvédelmi szakember elõadása elején tette fel a kérdést: "Kitõl kell megvédenünk a gyermekeket?" S a válasz: "Önmaguktól, a családjuktól és az iskolától. Önmaguktól, mert nem ismerik még az életet s a rájuk leselkedõ veszélyeket. Családjuk felelõtlen tagjaitól, akik önpusztító életükkel rossz példát mutatnak nekik. S a kellõen fel nem készült és kötelességszegõ nevelõktõl."
Jézus számos esetben mutatta meg, mennyire fontosak számára a gyermekek. Nem értett egyet a tanítványokkal, amikor azok el akarták küldeni a gyermekekkel közelítõ édesanyákat. Máskor gyermeket állított példaképül felnõtt tanítványai elé. Itt pedig igazi gyermekvédelemmel õrzi kicsinyeit a megbotránkoztatóktól.
Számtalan gyülekezettõl távol élõ "keresztyén" azzal igazolja hûtlenségét, hogy eseteket sorol fel, ki és hogyan tántorította el õt az egyháztól s magától Krisztustól. Igazolása az Úr elõtt bizonyára nem elégséges. Mégis szomorú, hogy papi botlások, elöljárók vétségei vagy a szülõk kétszínûsége okai voltak Istentõl való eltántorodásának.
Jézus óriási bûnnek tartja a megbotránkoztatást. Malomkõvel a nyakban a tenger mélyére kerülni nem leányálom. Van-e esélye a túlélésnek? S van-e elegendõ malomkõ?
Megbotránkozik az a gyermek, aki szülõtõl vagy más felnõttõl hall Jézusról, de észreveszi, hogy a szavak mögött nincs fedezet. A felnõtt nem hiszi azt, amit neki mondott. Megbotránkozott az a kamasz, aki a konfirmációi órára azzal érkezett: "Apám megmondta, nem kell komolyan venni azt, amit itt hallok!" Egyházi célra gyûjtött hittanost küldtek el az egyik háztól, mondván, mi már eleget adtunk! Csodálkozott is a kisleány: "Hogyan lehet eleget adni az Istennek, akitõl kérjük és kapjuk a mindennapi kenyeret?"
Tudják-e a botránkoztatók, hogy példájuk bûnre és hûtlenségre csábítja a Krisztus kicsinyeit? S megöli a gyermekekben azt, amit maga az Isten oltott beléjük. A rossz példa mindig ragadósabb, mint a jó! S hol vannak, elegen vannak-e a hûséges keresztyének, szülõk és lelkészek, akik ellensúlyozni tudnák a megbotránkoztatók vétkét?

Uram!
Jobban tudod nálam, botránkoztattam-e kicsinyeidet, gyermekeimet és tanítványaimat, vagy sem. Bocsásd meg, ha csak egynek is okoztam be nem gyógyuló sebet, keserves csalódást. Áldd meg azokat, akik jó példát mutatnak, sebeket gyógyítanak. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.