Így szól az Úr: Kitõl tartottál és féltél, hogy hazudoznod kell? Miért nem törõdtél velem? (Ézs 57,11)

Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielõtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan,és keserves sírásra fakadt. (Mt 26,75)

Olvasmányok: Jn 6,(60-62)63-69 és Péld 9,1-18

Május 9.

"Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: >>Mielõtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.<< Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt." (Mt 26,75)

Amikor gyermek voltam, a szüleim, nagyszüleim megtanítottak rá, hogyan kell viselkedni a templomban. A magas, harangtornyos, keresztes, csillagos vagy kakasos tornyú épületbe belépve el kell csöndesedni, és szépen leülni. "A templom Isten háza, ahol pedig jól kell viselkedni" - gondoltam magamban, pedig az óvodában vagy éppen otthon sokat rosszalkodtam.
Péter tanítványként az Úr Jézus mellett élte minden napját elhívásától kezdve. Tõle hallotta Isten üzenetét, vele étkezett, még pihenni is együtt tértek. Ám amikor Jézust elfogták és elvitték, Péter nem érezve az Úr jelenlétét - korábbi fogadkozása ellenére - háromszor is letagadta, hogy ismeri õt.
Gyermekoromban én is megfeledkeztem róla, hogy Isten mindent lát, és nem csak a templomban számít a jóság. Sajnos azóta is elõfordul, hogy elfeledkezem Istenrõl. Hiába kiáltanak a templomtornyok, útszéli feszületek, keresztek nyakláncokon vagy szentek képei falakon, legtöbbször meg sem dobban a szívem ezek látványától, pedig a régiek még kalapot emeltek a szent jelképek elõtt. Mindennek állandóan emlékeztetnie kellene Isten jelenlétére, hiszen szent térben élünk; az egész teremtett világ, a másik ember és tulajdon testem is Isten temploma. Mégis felejtünk, mégsem éljük minden percünket Isten jelenlétében. S ezért könnyen Péter sorsára juthatunk...
Péter azonban visszaemlékezett Jézus szavára. Megértette, hogy az Úr megbocsátott neki. Felismerte, hogy nem Jézus hagyta el õt, hanem õ hagyta el Krisztust. Isten látja, ismeri a mi életünket, gondolatainkat, cselekedeteinket is. Velünk van akkor is, amikor nem a templomban ülünk. Mellettünk áll a kísértések között, és akkor is hív minket, amikor elbotlunk. Péter keserves sírásra fakadt, s ezzel a fájdalmas bûnbánattal megmenekült, rátalált Krisztusra.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.