Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát. (Zsolt 40,5)

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. (Zsid 10,35)

Olvasmányok: Róm 8,7-11 és Péld 4,10-19

Április 30.

"Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van!" (Zsid 10,35)

Csak egy-két perc telt el, amíg kimentem a postahivatal külsõ fülkéjébe a külföldi hívást fogadni, miközben levéltárcámat a benti ügyfélpultnál felejtettem õrizetlenül... Mire visszafutottam, minden iratom - közte a személyi igazolvány, adókártya, jogosítvány, forgalmi engedély, egészségügyi kártya, bankkártyák és még ki tudja, mi - odalett. Valaki elvette és eltette. Hiába volt a kérdezõsködés, önmagam hibáztatása, a rendõrségi megbízott segítsége, a szemetes konténerek környékén való keresgélés, többé nem lett meg semmi sem, ami benne volt. Figyelmetlenségemért kellemetlen és költséges veszteséget szenvedtem el, és nem kevés kényelmetlenséget szereztem magamnak az okiratok újbóli beszerzéséig. Az okmányokat utólag tudtam pótolni, de az édesanyámtól kapott levéltárca többé már sohasem lett meg.
53 évesen megtanultam: vannak kérdések, amelyeket nem lehet feltenni, mert nincs válasz rájuk, vagy csak panelválaszt kapunk az emberi okoskodás díszes csomagolópapírjába tekerve. Isten igéje az apostol szava által életet oltalmazó tanáccsal lát el: "Ne veszítsétek el..." Mert a bizalmat is el lehet veszíteni, nemcsak valamit vagy valakit. Nem csak az egymás iránti bizalmat. Nem csak a társam, a gyermekem, a szüleim, munkatársaim bizalmát. Hanem azt, ami még ennél is több: az Istenbe vetett bizalmamat is. A Krisztusba vetett bizalmamat is. Az isteni irgalomba és megbocsátásba vetett bizalmat is, ahogyan az iskarióti Júdással is megesett ez. Mert nem Isten vet el minket, nem õ taszít el minket, ahogyan a hitét vesztett ember gondolja érzi, éli meg, hanem az õbenne vetett hit hal meg, a hit vész el. S csak remélhetjük és imádkozhatunk azért, hogy nem örökre. Mindennél nagyobb jutalom, ha életem minden napján szívbõl, lélekbõl megvallhatom feltámadt Krisztusunknak: Hiszek benned, Uram! Mindennél nagyobb jutalom, ha életem minden napján valóban tudom - Jóbbal szólva -, hogy él az én Megváltóm, és utoljára megáll porom felett. Jutalom a földi életemre és jutalom mennyei, örökkévaló életünkre, amelyet Isten Krisztusban nyújt át mindazoknak, akik nem veszítették el bizalmukat õbenne.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.