Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. (Zsolt 66,10)

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az õt szeretõknek. (Jak 1,12)

Olvasmányok: Jn 8,31-36 és Péld 3,27-35

Április 29.

"Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az õt szeretõknek." (Jak 1,12)

Kísértés minden, ami el akar szakítani az Úr Jézustól. Kísértés minden, ami más utat, más igazságot, más életet kínál, mint az Úr. A kísértõ pontosan tudja, melyek a gyenge pontjaim, mikor, hogyan és mivel lehet a tekintetemet elszakítani Jézusról, és más irányba vezetni.
Az ige azokat nevezi boldognak, akik kitartanak a kísértés idején. Ennek elsõ feltétele, hogy észrevegyem a veszélyt. Még ha kifinomult, látszólag szelíd és ártalmatlan álruhában is közelít.
Segítsen a jobb megértésben egy hétköznapi példa: az anyós és a meny a legjobbat akarja a fiának, illetve a férjének. Mégis mennyi konfliktus, harag, emelt hang, veszekedés, gyakran gyûlölködés támad abból, hogy mindketten szeretik és javát akarják a szívükhöz közel álló férfinak. Csak éppen más-más módon. Természetesen számtalan más helyzetben is támad a kísértõ, hogy eltakarja a hit útját elõlünk. Otthon, a családban, iskolában, munkahelyen és az utcán, a gyülekezetben és a barátok között, mindenütt ott az alkalom, amit a kísértõ kihasznál.
Idõben felismerni a veszélyt, idõben segítségért fordulni ahhoz, aki könyörülni tud, akinek a szavára lehet visszahúzódni, a rosszat jóval leküzdeni. Boldog ember az, akinek ez sikerül. De az is lényeges, hogy ez ne csak egyszer történjen meg, hanem állandó feladat legyen. Sikerüljön egyszer, sikerüljön hétszer, még hetvenszer hétszer is, legyen ez egy életen át valóság. Aki mindvégig kitart, az örökli az Isten országát.
Sajnos nekem nem sikerül mindig, örülök, ha csak néha nem sétálok bele gyanútlanul ördögi helyzetekbe. De tudom, hogy akinek kegyelme nagy, veszni engem se hagy. Talpra állít, megsegít. Szavával, igéjével világosságot gyújt. Így lehet még idõben felismerni a már rám leselkedõ veszélyt. És aki napról napra az igével él, annak - ha kudarcokkal is - sikerül mindvégig kitartania.
Az az örökség, amit elnyerünk, az élet koronája. "Megéri" a küzdelmet. Amikor Jézus a mennyországról beszél, örömrõl, kimondhatatlan boldogságról szól. Részleteket nem mond, de ez is elég a hívõnek.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.