Most azért keressétek szívvel-lélekkel Isteneteket, az Urat! (1Krón 22,19a)

Pál írja: Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)

Olvasmányok: Róm 1,18-25 és Péld 3,1-12

Április 27.

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3,13-14)

Pál apostol, aki e sorokat írta a filippi gyülekezetnek, visszatekint egy pillanat erejéig arra, ami mögötte van, és mint egy elszánt atléta, elõrelát egészen a célig, az Istennel való teljes közösségig. A tanítás, gyülekezetgondozás elsietése sohasem volt rá jellemzõ; a megtett testi és lelki út hossza viszont annál nagyobb volt. Pál küzdelme pályájának kezdetén volt igen sietõs, amikor még lihegve, öldökölni vágyva hurcolta a keresztyéneket a zsidó vezetõk elé. Futott, hogy mások el ne futhassanak elõle. Futásában egyszer került arra sor, hogy elfusson az õt üldözõk elõl. Jeruzsálembe indult, de hosszabb hajóutat kellett választania, mert megtudta, hogy meg akarják ölni. Akkor õ futott mások elõl, de mindinkább az Úr felé, mert célja más a másokért való futás volt. Végsõ célja pedig: az üdvösségben megpihenni.
A futás, vagyis az élet mindannyiunk számára vezet valahová. Ki futva és tudatosan, ki a fõárban sodródva teszi meg az utat, de egyszer eljutunk oda, ahol kiderül, kinek a színeiben futottam. S vajon hol lesz a mi békességünk, örök nyugvóhelyünk?
Az apostol nem állítja, hogy õ már elérte a végsõ célt, és tudja, van még feladata, van még a legjobban megfutott idõ után is kihívás. Egyvalami már kikristályosodott számára: nincs nagyobb, jobb és szeretõbb edzõ, mint maga az Úr. Az az Úr, aki a sebes lóról leszállította õt a damaszkuszi úton, az az Úr, aki magához térítette, és sok gyülekezet megalapítójává tette, az az Úr, aki minden futók céljául lehetõvé tette a mennybe való megérkezést. Jézus Krisztus, aki ott volt Pál futópályáján. Velünk is itt van ma, és vezet egészen az örökéletig. A váltóbot ma kezünkbe adatott, edzésben vagyunk, futunk, úgy, mint Pál, s akkor Jézus színeiben idõnként meg-megállhatunk, mint ma is, vissza- és elõretekintve mondhatjuk: még nem vagyunk a célban, de amit eddig megfutottunk, neki köszönhetjük, és egyszer Krisztusban teljessé lehet életünk, célba érhetünk.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.