Bizony igazságos volt az Úr, a mi Istenünk, bármit is cselekedett. (Dán 9,14b)

[A gazda] pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok...? (Mt 20,13a.15)

Olvasmányok: Jn 14,1-6 és Péld 2,1-22

Április 25.

"Õ pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem? (...) Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?" (Mt 20,13.15)

Az igazságosság feltételezi az igazat, valamint az egyén igényét az igazságos elbánásra. A társadalmi élet számos döntése értelmét veszítené, ha a javakat mindenkinek igénye és szükséglete szerint osztanánk el. Elég, ha a munkára, a sportra, az iskolára vagy a büntetõjogra gondolnunk.
Másrészt azonban az élet számos területén nem csupán a jogtalanság, hanem az értelmetlenség és az embertelenség uralkodna el, ha igény helyett teljesítmény szerint hoznánk döntéseket (egészségügyi ellátás, csecsemõk és idõsek gondozása). Wilfried Härle szerint ebbõl következik, hogy minél kevesebbre képes az ember saját erejébõl önállóan tenni és alkotni, annál inkább rá van utalva az igazságosságra, ami az igényeken tájékozódik és nem csupán a teljesítményen.
Hogyan osszuk el akkor a javakat? Két ember kincsre lel, de nem tudják egymás között elosztani. Hosszan vitatkoznak, mígnem egy bölcs emberrel találkoznak, aki a következõket tanácsolja nekik. Egyiküknek kettõjük közül fel kell osztania a kincset két részre saját belátása szerint. A másiknak pedig az így felosztott két rész közül ki kell választania az egyiket. Már csak annyi a teendõjük, hogy sorsolással eldöntsék, kinek jusson a felosztás kellemetlen és kinek a választás kellemesebb feladata. Így az igazságosság/igazságtalanság problémája mindenképpen megoldódik, mivel egyiküknek sem lehet oka arra, hogy a felosztás igazságtalansága miatt pereljen. Ami lényeges, hogy mindkét oldalnak reális képe legyen a kincs értékérõl, valamint betartsák a bölcs ember által adott tanácsokat, tehát "fair" módon járjanak el.
De arra nincs jogunk, hogy Isten igazságosságát kétségbe vonjuk. Õ egyrészt "jogosan", vagy sokkal inkább érdemtelenül ad az övébõl. Másrészt Krisztusban mindnyájan egyformán megajándékozottak vagyunk. Ma is bátran támaszkodhatunk szavára: "nem bánok veled igazságtalanul". És minket nem "napszámmal", hanem kegyelmével ajándékoz meg.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.