Letelnek a gyászod napjai. (Ézs 60,20c)

Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. (Júd 21)

Olvasmányok: Ef 4,(8-10)11-16 és Péld 1,8-19

Április 23.

"...tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre." (Júd 1,21)

Egy temetés után megkeresett az özvegyen maradt asszony, és a következõket mondta: "Valamit szeretnék még elmondani Önnek, bár nagyon nehéz róla beszélni. Tudja, a férjem súlyos beteg volt, és menthetetlen volt már az állapota. Korábban sokat járt templomba, a halálos ágyán mégis többször elmondta: Drágám, nagyon félek az Istentõl!"
Az utóbbi mondatot nagyon sokan el tudnák mondani, ha egy pillanatra arra gondolnának, hogy majd meg kell állniuk a teremtõ Isten elõtt. Ez viszont nem az a félelem, amit a Biblia istenfélelemnek nevez. Az ilyen félelem csak az elrontott életünkhöz való ragaszkodásunk eredménye, az Isten elõl való menekülésünk visszajelzése bennünk. Félelem attól, hogy nem tudunk elszámolni az életünkkel, és nem tudunk eleget tenni Isten elvárásának. Sokan ezért tagadják az õ létét. Sajnos olykor mi is menekülünk elõle, de érezzük, hogy nincs menekvés. Életünk legrettenetesebb érzése - félni Istentõl.
Az igaz istenfélelem valami egészen más. Elõször találkozni a jó hírrel, az evangéliummal mindig megrázó tapasztalat. Meghallani azt, hogy Isten minden ellenkezésem, céltévesztett életem ellenére szeret, szinte sokkoló hír. Sokkoló, de igazán jó hír. Isten még nem mondott le rólam, pedig én már lassan lemondtam önmagamról. Hihetetlen és felfoghatatlan Istennek ez a szeretete. Ráadásul elrontott életem minden következményét magára vette Jézus. Õ halt meg helyettem, hogy én szabad legyek. Isten szeretete Fiában, Jézusban elkészítette számomra a teljes szabadulást múltam nyomasztó terhe alól. Nem kell többé azt éreznem, hogy félek Istentõl. Az õ szeretete feloldoz bûneimtõl, ez pedig szabaddá tesz.
Mi hát akkor az istenfélelem? Nem más, mint attól való félelem, hogy ezt a szent Istent megbántom, megszomorítom, szeretetét elveszítem, mert nem akarok és nem tudok többé az õ szeretete nélkül élni.
Szeretõ Uram vagy, és nélküled nem akarok élni!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.