Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr pedig... erõs keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert. (2Móz 14,21)

Krisztus szabadságra szabadított meg minket. (Gal 5,1a)

Olvasmányok: Jn 17,20-26 és Péld 1,1-7

Április 22.

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket." (Gal 5,1)

Hosszú évek óta már, hogy augusztusban megrendezésre kerül a Sziget fesztivál. Majd´ négyszázezren fordulnak meg egy hét alatt a gigantikus rendezvényen, amelynek egyik mottója így hangzik: a szabadság szigete (island of freedom). A résztvevõ fiatalok számára ennél nincs is vonzóbb reklám - nemhiába, ravaszak a szervezõk. Egy hely, ahol szabadon lehet alkoholizálni, drogozni, bárkivel egyéjszakás kalandba keveredni, õrjöngeni a szinte pokolian dübörgõ koncerteken. Ez lenne a szabadság? Egy szigeten, igen drága belépõ fejében sodródni a mérhetetlenül kicsapongó tömeggel, kábult állapotban...? Ez inkább rabság. A káros szenvedélyek rabsága. Amibe ha belekóstol egy kiforratlan személyiségû fiatal, hosszú idõre nem tud tõle szabadulni. A sátán fogságába kerül.
A Krisztusban szabaddá vált ember nem vágyakozik ilyen életre. Aki megérti az õ váltságmûvét, és egyben felismeri a sátán erejét és a vele szembeni tehetetlenségét, az a Krisztus által felajánlott szabadság után fog vágyódni. De milyen ez a szabadság?
Elõször is le kell szögezni: Isten törvénye nem veszíti el érvényét - a megszabadult ember tiszteletben tartja azt. Másrészt: szabad lesz attól. A törvény és a Tízparancsolat végsõ fokon Isten kijelentése, amely szentségét tükrözi, így az istenfélõ ember egyik próbája, amelyet életének tükröznie kell. Immáron nem ítéli el õt a törvény, mert Krisztus kegyelme alatt van. Tehát a szabadság a bûn vádjától való szabadulást is jelenti.
Ebben az állapotban lehet igazán szabadon szeretni: Istent, embert és az életet egyaránt. Mert Isten nem a számonkérésben, hanem kegyelmében és megbocsátásában fedi fel magát. Mert embertársunkat nem a társadalmi elvárások alapján ítéljük meg, és mi sem tartunk emberi elõítéletektõl. Mert meglátjuk az élet szépségét és értelmét, amelyben a gondok és kihívások nem taszítanak depresszióba. Mert szabadon élünk Krisztusban, akinek kezében még az ismeretlen holnap bizonytalansága sem kötöz meg, hanem mindig újabb örömök és csodák távlatát nyitja meg.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.