Az Úr ítéletet tart a népek fölött. (Zsolt 7,9a)

Egy a törvényadó és az ítélõbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett? (Jak 4,12)

Olvasmányok: Lk 23,50-56 és Róm 15,14-21

Április 17.

"Egy a törvényadó és az ítélõbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?" (Jak 4,12)

Egyedül Istennek van joga mindegyikünkre, mert mindnyájan az õ teremtményei vagyunk. Mint törvényadó, õ szabja meg életünk jó rendjét: az õ parancsolatai jelentik az emberi élet igazi "használati utasítását". Mivel mindegyikünket a maga számára teremtett, nemcsak számon tart, de számon is kér: õ az ítélõbíró! Nekem nincs jogom felebarátom fölé helyezkedni, s vele szemben a megfellebbezhetetlen bírót játszani.
Isten ítéleteit viszont - éppen az õ megmentõ akaratának engedelmeskedve - vállalnom kell: abban is, ami rám vonatkozik és abban is, amit mások számára ki kell mondanom. Elsõ lelkészevangélizációja során Túróczy Zoltán így vallott errõl (1938-ban): "Minden igazi prédikáció és lelkipásztori ténykedés ítélet is. Nem az én ítéletem, hanem az Istené a bûn fölött, és ha ezt nem érzi a világ, akkor az a gyanú fenyeget minket, hogy az emberek tetszését keressük."
Veszélyes az önhatalmú ítélkezés, mert az ítélet visszahull a saját fejemre. Fenyeget azonban a másik veszedelem is, mégpedig az, hogy - letompítva Isten igéjének élét - az emberek kedvét keressem! Az utóbbi is éppúgy, mint az elõbbi: szeretetlenség! Isten szeretete arra ösztönöz, hogy azt a Jézus Krisztust ismertessem meg felebarátaimmal, akirõl egy gyönyörû, megrendítõ finn evangéliumi ének egyik részlete így szól: "Õ, a Bíró halt meg önmaga értünk, / S immár az üdvösség miénk lehet." (EKE-énekeskönyv 200,3)
Aki - maga is elveszett bûnösként - az Úr elõtt kegyelmet talált, annak el kell mondania: egyedül Isten menthet meg az õ örök, szent ítélete alól, és ez a megmenekülés egyedül Jézus Krisztus áldozata által lehetséges. Tartozunk annak kimondásával is, hogy akinek Krisztus nem kell, az elveszett marad: ez nem ítélkezés, hanem mentõ szeretetbõl fakadó figyelmeztetés!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.