Igazságos az Úr, mert szembeszálltam parancsával. (JSir 1,18a)

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15,18)

Olvasmányok: Jn 17,9-19 és Róm 15,7-13

Április 16.

"Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened." (Lk 15,18)

Fantasztikus módon tanítgatja az Úr az övéit. Szolgálatba állít, célt tûz ki elénk, és a bejárandó úthoz is minden segítséget megad. Csak õrá kell figyelnünk. Még el is enged, ha "szabadulni" akarok. Közben mégis addig tisztít, addig farag, amíg használható eszközei nem leszünk azon a helyen, ahova bennünket állított. A családban, a munkahelyen, a gyülekezetben, az életben. Csak meg ne feledkezzünk a célról és az útról.
Vajon mennyi idõ kell egy hívõ ember életében, mire eljut odáig, hogy elfogadja a célt, amelyet az Úr tûz ki elé: hazafelé? Menyi idõ kell, míg föladja saját céljait, a saját elképzeléseit arról, hogy õ hogyan lehet boldog, "áldott", hogyan segíthetné meg õt a "Jóisten", vagy adhatna neki szerencsét? Vagy lehet végre önmaga? Menyi idõ kell ahhoz, hogy elengedjen mindent, amitõl boldogságát, békességét várja, reméli, hogy elfogadhassa Isten áldásait?
Mire eljut odáig, hogy az Úr akarata legyen meg mindenképpen. Mennyi dolgot nyertem meg én is, miközben lelkemben kárt vallottam! Kompromisszumot kötöttem, harácsoltam, elismerést gyûjtöttem, de boldog nem lettem. Amit nem az Úr ad, azt vajon ki adja? És mindez mire vezet? És milyen úton értem el ezeket és hogyan? Sok embert keserítettem meg, botránkoztattam meg. Az Isten útját jártam, de a magam eszközeivel? Sajnos errõl is van már tapasztalatom: hogy igazolhassam magam mások elõtt, de végsõ soron magamat szolgálom ki, hogy nekem jó legyen és kényelmes.
Messze szakadtam, még mindig nincsen békességem. A sok vita, az elégedetlenség, a feszültség érezteti velem, hogy valami nincsen rendben. Messze jutottam az atyai háztól. A magam útját jártam! Ezt a napot azért kaptam, hogy hazainduljak. Itt az ideje a megvallásnak: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és..."

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.