Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. (JSir 3,58)

Ez a reménység lelkünknek biztos és erõs horgonya. (Zsid 6,19)

Olvasmányok: Jób 42,7-13(14-17) és Róm 14,13-23

Április 14.

"Ez a reménység lelkünknek biztos és erõs horgonya, amely behatol a kárpit mögé." (Zsid 6,9)

Nagymamámnak volt egy ezüst nyaklánca, amelyen szív, horgony és kereszt függött. Õ mutatta nekem kiskoromban, hogy a hit, a remény és a szeretet szimbólumai ezek. A remény horgonya ebbõl az igébõl ered.
A hajókat lehorgonyozzák, hogy a szél és a hullámok ne sodorják el. Nem mozdíthatatlanul; a hullámok ingatják a hajót, jobbra-balra hajtják, de a horgonykötél nem hagyja elsodródni.
Amikor a kikötõben csörlõvel leeresztik a horgonyt, hosszan, zörögve ereszkedik a lánc. Mintha soha nem akarna leérni, végtelen mélységbe süllyedne. A ködös északi-tengeri kikötõben láttam a hajóról, amikor a parthoz kötötték, a sodronykötél elveszett a ködben, nem lehetett látni a partot, a kötél végét. - Kilátótorony tejérõl sem lehetett a végét a ködben látni, a sodronyok eltûntek a mélységben. A torony kissé kilengett, a kötelek nem feszültek, nemes ívük volt. - Egyszer a Lomnici-csúcsra mentünk a lanovkával. A hegyet felhõ borította. Csak annyit láttunk, hogy a drótkötél, amelyen függ a kabinunk, eltûnik a felhõben.
A kárpit a szentélyt választotta el a jeruzsálemi templomban. Elválasztja Isten világát az ember világától. Senki nem tekinthetett mögé. Az ige azonban olyan horgonyról beszél, amely a kárpit mögé hatol. Nem látni a végét. Lelkünk horgonya láthatatlanul, végtelen magasságban ott kapaszkodik. Ez a reménységünk. Néha engedi, hogy kilengjünk, olykor jól meg is taszítanak a hullámok, de nem engedi, hogy elsodorjanak.
Egyszer olyan játékban vettem részt, amelyben egy kör közepén álltam, és a többiek jó erõsen ide-oda lökdöstek. Olyan erõsen, hogy azt sem tudtam, honnan ér a következõ lökés, és mikor esem el. Azután el kellett képzelnem, hogy egy kötél fölfelé összeköt az éggel, és lefelé a mélységgel. A lökések ugyanolyan erõsek voltak, ugyanúgy megtántorodtam, de éreztem, hogy meg vagyok tartva.
Így tart meg a reménység láthatatlanul ma, és végtelenül.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.